2010. december 26., vasárnap

Telik a karácsony

Telnek az ünnepek és nem mondhatom sajnos, hogy ezek a napok mindig a felhőtlen boldogságról szólnak.

A párommal és a kislányommal egy meghitt, nagyon boldog előkarácsonyt tartottunk 23-án, ami talán furán hangzik, de már így szoktuk meg. Így senkinek nem okozunk csalódást. Persze a lánykám már elég nagy ahhoz, hogy kérdezősködjön és idén először kérdezte meg, hogy miért van nálunk hamarabb karácsony, illetve miért van 2x szenteste. Megígértük neki, hogy ezen változtatunk.
Így talán jövőre lesz az első olyan szenteste, amit együtt töltünk és nem a 200 km-re lakó szülőknél. Majd meglátjuk.

A szép előeste után 24-én autóba vágtuk magunkat és nyargaltunk a nagyszülőkhöz. Először az egyikhez, utána a másikhoz. Kis baleseti sebészetet közbeiktatva, mert apósom megütötte a karját.

Élmény ilyenkor a baleseti ügyelet.:(( Volt ott egy részeg nő, aki az amúgy sem rózsás hangulatot tovább fokozta. Állandóan fel akart állni a tolószékből és mindig elesett. Párszor segítettünk, de mindenki megunta szép lassan és már inkább csak zavarta az embereket a befelé fordulásban, hiszen mindenki szívesebben lett volna otthon szenteste, mint egy váróteremben. Egy idő után otthagytam anyósékat és visszamentem a családomért és átmentünk anyuékhoz.

Apukám most is, mint szinte minden kartácsonykor hozta a formáját. Erre az estére azt tartogatta, hogy részt sem vett a "szentestében", hanem felvonult az emeletre aludni, mindezt este 6-kor. Anyukám a teljes idegösszeomlás határán, mint általában. Valamin megint megsértődött az én drága édesapám. Mindig ez van, az ő hangulatához kell igazodni. Ezt egyébként általában sikerül elérnie, mert annyira undok és nemtörődöm tud lenni, hogy a kedve az élettől is elmegy az embernek.

Itt volt az összes tesóm (4-en vagyunk) és azon bosszankodtunk, hogy miért hagyjuk elrontani a kedvünket. Talán azért, mert anyukám olyan mint egy indigó, de azért próbálja tartani magát.
Aztán apám este fél tizenegykor felkelt és nagy kegyesen lefáradt a megcsappant társasághoz és úgy tett, mintha semmi sem történt volna. Ez is a repertoárjának a része. Elnézést, ha kicsit cinikus vagyok, de ma estére a hangulatom nem éppen rózsás. 

Nem is mesélem tovább. mert ne akarom tovább túráztatni magam.

Azon gondolkodom, hogy hány családban honol tényleg béke és szeretet karácsonykor és azon is, hogy az év többi napján vajon mi a helyzet.

Én próbálok az év minden napján megfelelni a velem szemben támasztott elvárásoknak, de mostanra azt érzem, sőt tudom, hogy a legfontosabb, hogy magammal békében legyek.

Persze nagyon fontos a párom és leánykám is, akiknek sokszor sok mindent alárendelek. Ez azonban nem baj, mert fordítva ők is sokat tesznek értem az év minden napján. Nem mondom, hogy nincsenek gondjaink, de megpróbáljuk megoldani. Néha könnyebb lenne továbbállni, de azt gondolom érdemes küzdeni.

Hát nem éppen ünnepi a hozzászólásom, de nem baj, mert azt éreztem, hogy ki kell ezeket adnom magamból.
Tudom, hogy senki nem olvassa ezt a blogot, de jó lesz később visszaolvasni, remélem már jobb kedvűen, boldogabban.

Kicsit úgy érzem, mintha új év lenne és számot kellene vetnem az életemmel, megvizsgálni a céljaimat és a jövőben sokkal konkrétabbakat kitűzni magam elé, mert most egy kicsit sodródok.

Most búcsúzom és mindenekelőtt 


Békét, Egészséget és Boldogságot kívánok Mindenkinek. 

2010. december 23., csütörtök

KARÁCSONY!!!

Nem írtam még ide csak egyszer, de szeretném ha ez megváltozna. Az a tervem, hogy jövőre rendszeresen írok, leginkább magamnak.
Ezzel az idézettel szeretnék boldog karácsonyt kívánni mindenkinek.

Szent ünnep van, gyújtsd a lángot,
Dúdolj boldog dallamot, kívánj szívből szép világot,
Kívánj békés holnapot, lásd a mosolyokon át a gyönyörű csodát,
A szívek fénylő angyalát, égen földön várnak ránk.


   BÉKÉS,  ÁLDOTT KARÁCSONYT KÍVÁNOK