Vége a nyárnak és itt a kemény ősz is, bár azt hiszem hálás lehetek/lehetünk a szép őszért.
Nem azért nem írtam, mert nem volt mondanivalóm, csak valahogy elmaradt, fogyással sajnos nem büszkélkedhetek, most akarok újra belevágni, épp itt lenne az ideje... Az egyetlen pozitívum ezzel kapcsolatban, hogy nem szedtem vissza az eddig leadott kilókat.
Persze lett volna kiről példát vennem, hiszen a párom, aki belekezdett a paleo életmódban, majd ezen belül még a húsról is lemondott, nyár végére leadott 23 kg-ot, úgy néz ki mint egy kamaszfiú :))) Egy csomóan megkérdezték tőle, hogy azért fogyott-e le, mert beteg lett. Érdekes, hogyha valaki hízik, akkor jaj, de egészséges, akkor senki sem jajong, hogy beteg lett az illető. Persze, ha fogy akkor kizárólag beteg lehet. Szerencsére nem az, nagyon is jól van a drága férjecském és megpróbálok példát venni róla. Nem feltétlenül a paleo életmódot kell elkezdenem nekem is, hanem az egészségeset.
Az elmúlt időszakban tudatosan figyelem a lányomat. Eldöntöttem, hogy nem erőszakolok rá semmilyen ételt, amit alap élelmiszernek kiáltanak ki az okosok. Ilyen pl. a kenyér. A csajszi szinte soha nem eszik kenyeret, kizárólag az iskolai napköziben eszi meg, a többiek hatására. Este a lányom 3 órás kemény edzés után nem kíván mást csak gyümölcsöt, max. egy kis zöldség levest, legfeljebb hazafelé eszik meg egy pizzás csiga felét a kocsiban, de ezt sem mindig. Kevés húst eszik, a zöldségeket imádja, de szinte mindet inkább nyersen eszi, szereti. Nem mondom, hogy nem eszik hülyeséget, mert szereti a cukorkákat, de ezt kordában tartjuk. A kicsikém ösztönösen tudja, hogy mi a jó neki ( a cukrot kivéve :)), és ha nem erőltetem nem is eszik másképp.
Valószínűleg minden gyerkőc így indul, aztán jönnek a konvenciók, hogy mit és mikor kell ennünk, és ha nem eszünk meg mindent a tányérról, akkor nem kapunk édességet, nem állhatunk fel az asztaltól, vagy ne adj isten addig főz nekünk puszta szeretetből a nagyink, amíg nem készít valami olyat, amit végre megeszünk.
Én pont olyan voltam, mint a lányom, anyukám szerint, vékony cérna peti, örökmozgó, aki alig akart enni, de ők, az anyukám és a nagymamám kezükbe vették a dolgot. A nagyim addig főzött amíg végre meg nem ettem az ételt, sokszor 4 fajtát. Azután, ha ez sem ment, akkor kergettek a kanállal, csak ezt a falatot kicsikém, aztán játszottuk olyat, hogy "itt repül a kismadáááár" és én akkor hopp kerestem a kismadarat, és kinyitottam a számat, ami már lehetőséget adott arra, hogy egy kanállal a számba tömjenek.
Az anyukámnak mondjuk nem volt ennyi ideje marhaságokra, de ő meg kitartott amellett, hogy nem állhatok fel az asztaltól, amíg mindent meg nem ettem, volt úgy, hogy 1 órába került.
Eleinte én is próbálkoztam ilyennel, de aztán fokozatosan ráébredtem, hogy ez a fajta libatömés vezetett oda, hogy evésfüggő vagyok, ha kell, ha nem eszek, ráadásul sokszor szemetet, bár ezt már eléggé leredukáltam.
Szóval próbáltam visszafogni a tömési kényszeremet és örülni annak, hogy a lányom egészséges, tiszta izom kis csaj, akivel kapcsolatosan az a legnagyobb problémám, hogy miként vegyek neki olyan nadrágot, ami nem esik le róla, mert azt kell mondjam elég nagy kihívás.
Velem annyi történt leginkább, hogy sikerült megcsinálnom a jogi szakvizsgákat, szerencsére egész jó eredménnyel, most pedig állást keresek. Igazából alkalmazott ügyvédi állást szeretnék megkaparintani. Nem mondhatnám, hogy könnyű dolgom van, mert elég ritka az ilyen jellegű ügyvédi állás.
Most folyamatban van egy, már 3 interjún vagyok túl és lesz még egy 4. is. Nem könnyű, ráadásul nincs munkaidő, amit mindenki értelmezhet :)))
Ez gyerek mellett nem egyszerű, mondtam is a férjemnek, hogy most rajta a sor, hogy a gyerek mellett helyt álljon, mert én nem fogok ráérni....Majd filózok ezen, ha összejött...:) Bár nagyon szeretném a munkát. Majd meglátjuk...
A leánykám ritmikus sportgimnasztikázik, teszek fel róla képet a versenydresszében :)))Ami egy vagyon :(
