2012. szeptember 22., szombat

Visszatérek...

Kissé elmaradtam az elmúlt hónapokban, de az életem 180 fokos fordulatot vett és nagyon nem éreztem energiát arra, hogy blogozzak, pedig lehet egyszerűbb lett volna.

Nagy vonalakban a következők történtek velem:

1. Lement a súlyom 80 kg alá, jelenleg 79,5 kg vagyok, de a legkevesebb olyan 78,5 kg volt. Ennek  örültem, bár már ez megtörtént velem kb. 2 hónapja. Sajnos azóta abbahagytam a paleot is, ami nem tett jót nekem, de az életem változásába eddig nem nagyon fért bele a paleozás. Egyrészt időhiány és persze lustaság, másrészt megváltoztak körülöttem az alapanyagok...és még nem nagyon találtam rá a megfelelőekre.

2. A legutóbbi bejegyzésem óta 2400 km-re költöztem az eddigi otthonomtól, és egy merőben más életbe csöppentem bele. Persze inkább lehet zuhanásnak nevezni, mert akkorákat esek (pofára) folyamatosan, hogy öröm nézni, hát még átélni:) Nehéz volt mindent otthon hagyni és új életet kezdeni egy olyan helyen ahol kb. minden neked intézett mondatnak jó, ha a harmadát képes befogadni az agyad. Talán, ha nem ugatásnak fogom hallani az itteni akcentust, akkor más lesz a helyzet. A költözésben az egyik leglényegesebb változás számomra, hogy az eddigi puccos, kosztümös jogászlánykából, mostanra kissé lefokozódtam. A munkaadóm igencsak meglepődne, ha kosztümben jelennék meg budit takarítani, meg egyéb élvezetes súrolási munkákat csinálni. Nagy váltás volt ez kérem szépen. Be kell valljam istenesen az egommal nagyon eltérő állásponton vagyunk. Senkit ne tévesszen meg a kettősség, lassan skizofrén leszek..:) Azt azonban elárulhatom, hogy az egommal álló mérkőzésben én állok nyerésre... Még akkor is, ha napjában tízszer átgondolom, hogy miért is hagytam kiszállni a fejemből az angolt és mia fenét keresek itt, ahelyett, hogy egy íróasztal mellett mereszteném a szememet és az agyamat :)!!!! Senki ne hagyja abba a nyelveket, ki tudja mit hoz az élet. Már pedig az élet produkál néha furcsa dolgokat...


3. A kicsi lányomat beírattuk egy iskolába és szegénykém próbálja megérteni az angol osztálytársakat. Nagyon tündér a csaj, magabiztos, okos, ügyes. Szóval nem egy elveszett kiscsaj, irigylem is a magabiztosságáért. Erről jut eszembe, hogy minden nap szendvicset visz magával és az egyik nap zsírral kentem meg, még otthonról van és a csaj imádja paprikával. A többi társa azt hiszi, hogy üres szendvicset visz magával és paprikát vagy uborkát. Meg persze rengeteg gyümölcsöt, mert imádja és tömné magát vele. A többiek, látva a "csóró" magyar csajszit, elárasztják szendvicsekkel, amiket az én kis szentem kidob, mert hiába mondja, hogy neki van és már nem bír többet enni. Mondom a csajnak szóljon nekik, hogy ez finom szendó és mondja meg nekik, hogy hungarian crem-mel van megkenve :)))) Most mit csináljak, ha a lánykámnak elege van a sonkás szendvicsből. Nem lehet másfajta felvágottat kapni..., és hát már eléggé unja sonkát..., így a zsír is jó. Egyébként a paleo miatt hoztam ki :), de néha zsíroskenyérként is életet ment.:)

4. Jelentkeztem egy újabb fogyós versenyre, Nonóhoz. Legfőképp azért, hogy újra fogjak már bele a sportba és a paleoba, mert nagyon érzem a kellemetlen mellékhatásait a paleomentességnek....Nem is gondoltam volna. Egyébként talán nem árulok el nagy titkot, hogy az angol konyha nem túl paleo barát...

5. A nagy elhatározásom, hogy elkezdek futni, lassan, de biztosan. Bár itt az idő nem túl kegyes a futókhoz. Hideg is van, az eső is esik..., nem túl jó egyveleg. Én itt legfőképp a jó időt hiányolom :( Nálam ez lesz a legfőbb oka annak, ha elhúzok haza innen a francba, nagyon hamar (2év múlva). Biztos meg lehet szokni, én még nem jutottam el idáig :)