Végre belefogtam...

Mármint  a mozgásba. Ma reggel azt mondhatom, hogy érzem az izmaimat vagy a helyüket :)))

Igazából tegnapelőtt kezdődött, amikor is egy jó nagyot sétáltam, olyan 3 km körül volt az egész, igaz nem volt nagyon gyors a tempó, de a semminél jobb volt az biztos. Azt még nem igazán éreztem magamon. Tegnap viszont tényleg belefogtam, mert kompenzálni kellett az egyáltalán nem paleos fagyikelyhet, aminek több mint a felét otthagytam, mert szinte hányingerem volt tőle. Mint kiderült a fele mégis csak lecsúszott sajnos, mert tényleg csak az első 4 falat esett jól. Persze ezeket este fél 7 felé ettem, mert akkor találkoztam a barátnőmmel. Végső konklúzió, csinálni fogok itthon nekem való fagyi féléket vagy hasonlót, mert a gyümi fagyik ízvilága nagyon hiányzik.

Na mindegy. Este mikor hazaértem szerencsére volt annyi önuralmam, hogy a háborgó gyomromat mindössze 2 falat sajttal csillapítsam le. Utána pedig belefogtam a tornázásba, amit nem igazán gondoltam végig, de végül csak mozogtam olyan 45 percet. Nem akartam a tévén dvd-re tornázni, mert volt egy jó film. Kitaláltam, hogy a film alatt fogok mozogni. Először ugróköteleztem, hát mit mondjak, majd kiszakadt a bensőm, pedig összesen 4 percet ugráltam, ezek között is tartva 1-1 perc szünetet. Miután ilyen tutin bemelegítettem :), elkezdtem hasazni, aztán a karomra súlyzóztam, majd a belső combomat vettem célba, ezekre elég sok gyakorlatot elvégeztem, Péntek Enikőtől z ötleteket. Nagyon keményen nyomja a csaj és nagyon jó alakja van. Ma még nem tudom mi lesz, de tervbe van véve egy kis bicajozás a kislányommal, aki simán lehagy, aztán még erősen gondolkodom az esti zumbán, amit még itt Gyömrőn nem próbáltam, de épp itt lenne az ideje. Amennyiben ez utóbbi elmarad, sajna spórolunk, akkor valami dvd-re izzítom be magam. Nem film alatt, mert az nem a legjobb...Főznöm is kell ma, legalább a családnak, mert csak paradicsom leves van itthon, más nem nagyon. Ja, meg egy kis bolognai szósz maradék. Lehet ahhoz készítek újra cukkini spagettit, majd meglátom.

Tojásos tonhalas zöldsaláta

Becsatolom a tegnapi ebédemet, ami kicsit zöldre sikerült, nekem hiányzott belőle egy kis ízesebb fetasajt vagy juhtúró, de ettől eltekintve finom lett. Volt ebben mindenféle zöld finomság, jégsali, újhagyma, retek paradicsom, tojás és saját levében tonhal. Mindent összevetve az uram is imádta.

A mai nap forgatókönyvébe tartozik, hogy befogom a lányomat takarítani, rá fog férni, nagyon el van kanászosodva, azt gondolja a kisasszony, hogy körülötte forog a világ. A mi világunk tényleg körülötte forog, de ezt neki nem biztos, hogy tudni kellene.... :)) Kemény meló vár rá, egy kis portörlés, porszívózás, mosogatógép pakolás, sepregetés. Iszonyúan fog közben szenvedni :))), de amikor belelendül már élvezettel csinálja. Pár napja is meglepett. A múlt héten itt volt a barátnője, akivel csatateret csináltak a szobájából. Mondtam neki, hogy majd együtt megcsináljuk, de nem igazán volt hozzá lelki erőm utána pár napig. Iszonyú mit bírnak rombolni 2 óra alatt... Aztán szombaton este fenn volt egyedül a szobájában kb. 15 percig és rendet rakott. Olyan rendet, hogy alig ismertem a szobájára rá. Nagyon ügyes tud lenni, ha akar és akkor akart :))) Imádni való kiscsikó, annyi energiával, hogy egy erőművet is lehetne róla üzemeltetni...

Paleo csokis keksz Ildikó módra :)

Nekem az az egyik legnehezebb ebben az életmódban, hogy nem ehetek csokis kekszet. Próbálgattam keksz receptekre akadni, de nem túl sokat találtam vagy ha igen a hozzávalókkal akadt a gond. Nekem a mandula nagyon drága alapanyag és sajnálom liszté őrölni, inkább megeszem uzsonnára, tízóraira. Aztán a legutóbb a mallorcai mandulás sütiből teljesen kihagytam a mandulát és dióval helyettesítettem. Isteni lett. Most amikor újra a fene evett meg egy kis csokis kekszért, eszembe jutott pocakpanna blogja, ahol egy isteni háztartási keksz receptre bukkantam, amiben a mandulát egy az egyben helyettesítettem dióval. Isteni keksz lett belőle és már csak egy kevés választott el a csokissá tételétől. Nyaminyam. A végeredmény isteni lett, bár a formája nem lett annyira dekoratív, mint pocakpannáé, nem igazán figyeltem a külcsínre. Igazából azonban egy kicsit kevés lett :), a család rávetette magát és én is eddig már megettem belőle 5 darabot. Nem tudom mennyi kalória, de kiszámolom. Őszintén szólva nem nagyon érdekel a kalória tartalma, a ch biztosan kevés lett. Mindegy azért utána számolok.

A finomság receptje:

Csokis keksz (paleo módra :))

A végeredmény

Hozzávalók:

 (kb. 35 darab lett belőle, kevesebbért hozzá sem fogok :), persze lehet felezni)

30 dkg őrölt dió

10 dkg őrölt kókuszreszelék

4 tojás

40 g kókuszolaj vagy ghee, én az előbbit használtam

édesítőszer (a receptben nincs, de én tettem egy kicsit, lehetne benne egy kicsit több)

A tojásokat felvertem és összekevertem a kókuszolajjal, majd apránként hozzákevertem az őrölt diót és az őrölt kókuszreszeléket is. Addig kutyultam, amíg egy kissé ragacsos masszát nem kaptam, amelyből vizes kézzel golyókat formáztam. Belepakoltam egy sütőpapírral bélelt tepsibe és mindegyiket kilapítottam egy pohárral, amelynek az alját mindegyik lapítás előtt bevizeztem, így nem ragadt rá a pohárra. Végül kb. 175 fokra előmelegített sütőben sütjük míg a széle pirulni kezd, kb. 12-15 percig. Pár percig hagyjuk pihenni a sütőlapon mielőtt levesszük és hagyjuk teljesen kihűlni. Így nézett ki ebben a stádiumban :)

Csokimáz 

(isteni, bár eléggé étcsokis:))

Hozzávalók: 

kb. 20 g kókuszolaj

20 g holland kakaópor 

édesítőszer (ízlés szerint)

A kókuszzsírt olvasztottam a mikróban, aztán szépen elkevertem a sima kakaóporral, majd kevertem bele folyékony édesítőt, ízlés szerint. Amikor kihűlt a süti, kiskanállal rácsorgattam a kekszekre a folyékony csokit, amely szépen lassan rákötött a finomságokra. A hűtőbe tettem bár a csoki rákötött így is, de azért így még erősebb csokikérget kapott. Szerintem isteni lett. Egy tálcára raktam az egészet, íme (kicsit csálék...)

A kalória tartalma: 1 db 100 kcal és a ch tartalma a legjobb 1 db-ban 1,5  szénhidrát van, ami nem semmi :)))

Meglátjuk ez mennyit jelent, mert én már benyomtam belőle 5 db-ot. Kíváncsi leszek a mérleg nyelvére reggel....Persze nem kötelező belőle 5 db-ot megenni, de szerintem 1-2 db tízóraira vagy uzsira belefér.

85,9 kg

Ennyi voltam ma reggel. Alig vártam, hogy 5-el kezdődjön a súlyom, még akkor is, ha olyan közel maradt a 86-hoz. Ez most nagyon motivál. 

Sikerült kinyomnom a beírt szöveg nagy részét!!!!, nem igaz... :( Megpróbálom visszaidézni azt amit eddig leírtam...

Utoljára 6 éve volt ennyi a súlyom, aztán rohamosan fejlődtem és 2009-2010-re elértem a 97-98 kg-os "álomsúlyt", írhatnám vágósúlynak is :))) Nem igazán vettem róla tudomást jó ideig, ezért sem tudom, hogy mikorra értem el ezt a súlyt. 2010 vége azonban változásokat hozott az életemben. Történt velem egy pár rossz dolog, ami arra kényszerített, hogy átértékeljem az életemet. Először is egy súlyos kapcsolati válság, aminek nem tudtam, hogy mi lesz a vége. Együtt megyünk tovább az úton vagy külön-külön, 15 együtt töltött évet nem lehet csak úgy kidobni. Ráadásul mi szerettük is egymást, csak az élet és a néha embert próbáló problémák más vágányra soroltak minket, egymás mellett robogtunk és rá kellett jönnünk, hogy összefutnak-e azok a sínek újra vagy ne erőltessük a dolgot. Végül megoldottuk a problémáinkat, sokat tanultunk belőle és azt kell mondjam, hogy sokkal okosabban élünk, mint eddig bármikor. Dolgozunk a kapcsolatunkért, megbeszéljük a dolgokat, akkor is, ha a másiknak ez fáj, mert jobb tisztán látni, mint egy hamis ábrándot kergetni...A lényeg, hogy ez is segített változtatni és persze a képek, amik azon a nyáron és őszön készültek. Ijesztő vagyok rajtuk, hájas, igénytelen nő, ráadásul sok képen bikiniben. Engem nem érdekelt, hogy ki mit mond, legalábbis bebeszéltem magamnak, hogy nem érdekel és büszkén feszítettem bikiniben. Hát, csúcs látványt nyújtottam....Mindezekre rakódott, hogy otthagytam a munkahelyem. Hát nem volt egy sétagalopp, de megérte.

Először lefogytam 98 kg-ról 88 kg-ra és nagyon büszke voltam magamra. Sajnos eközben tanulnom kellett és addigra fogytán voltam a lelkesedésnek, ráadásul a párom mindig dicsér, neki tetszem így is. Ezt hallgattam sokáig, így hagytam magam lebeszélni a további diétákról, nem volt nehéz. Sikerült 2011 júniusától 2012 januárjáig visszaszednem 3 kg-ot. Ráadásul a párom meg belekezdett a paleo étrendbe, amibe én akkor képtelen voltam beszállni. Ő pedig szépen lefogyott augusztusra 27 kg-ot, egyre csinibb lett, én pedig újra egyre vacakabbul éreztem magam. Azért hozzá kell tennem, ő még mindig azt szajkózta, hogy én így is milyen csini vagyok, és láttam, hogy komolyan is gondolja. Ezen ellavíroztam még pár hónapig, de közben egyre több kisebb-nagyobb egészségügyi problémám is a felszínre került és akkor ott karácsony előtt elhatároztam, hogy januárban belevágok a paleo étrendbe. Nem a gyors fogyás célzatával, hanem azzal a céllal, hogy egészségesebb mindennapokat teremtsek magamnak, magunknak. Rá kellett kattannom. Ez a kattanás január 28-án jött el. Azért halogattam eddig, mert nálunk a január a szülinap hegyek, névnapok hónapja, ami kicsit megnehezítette számomra a kezdést.  Aztán az a szombat meghatározó volt. Már előtte való nap belevágtam, de sajna 28-ra beteg lettem. Ott volt a dilemma, hogy tegyek-e kivételt azért mert beteg lettem, és nem tettem. Pedig nagyon vacakul is voltam és amiket kívántam azok nagy részét nem ehettem. Ráadásul éhes is voltam nagyon, még nem ismertem a paleo konyha szépségeit, mert a párom rengeteg nyerset evett, amivel én nem igazán tudtam jól lakni, ma már jól lakok vele. Kb. egy hét kellett mire átálltam annyira, hogy nem voltam állandóan éhes és kívánós. MA már nem vagyok annyira kívánós, néha még rám tör, de ekkor eszek pár falat olyan dolgot, amit ehetek és mindjárt jobban kibírom. Ráadásul isteni egészséges édességeket készítek, ami kitölti az egyéb finomságok iránti űrt.

A lényeg, hogy a mostanra elért 85,9 kg csak egy kezdet, már nem csábulok el, nem érzek késztetést olyan ételekre, amelyek "ártanak" nekem. Néha kívánom a csokit, de az még orvosolható, egy-két nagyon étcsokis mandulakeksszel vagy diós keksszel..., és persze a legkedvesebb barátommal a datolyával. Persze csak módjával :)))