Eltelt egy hét...

és valahogy nem volt kedvem írni. De most pótolom.

Pedig sikerült lemennem 88,8 kg-ra, aminek nagyon örülök, tudom nem olyan sok, de most voltak a jeles napok is és ezekben a napokban nem ment lefele annyira a súlyom, örülök, hogy azért kevesebb lett, mint a kezdőnapon.

Nem adtam ám fel az új életmódot, csak valahogy nem volt kedvem írni. Pedig nov. 29-én volt 1 éve, hogy elkezdtem írni ezt a blogot. Azóta sok-sok minden történt, de sajnos le nem fogytam. Talán majd most, nagyon rajta vagyok. Inkább csak arra figyelek, hogy mikor és mennyit eszek. A kajákon is változtatni kellene kicsit jobban, de így karácsony előtt, amikor ontják a nyakamba ezt a sok-sok finomságot, ráadásul főzök is és anyuéknál is sok minden lesz, nem nagyon akarok. Attól félek, hogy fennakadna az akaratom hálóján.Nem arról van szó, hogy nem figyelek, de nem akarom azt eltervezni, hogy nem eszek pl. gabonát, mert azt most nem tudnám teljesen megállni akkor meg semmi értelme megfogadni. Egyébként most sem eszek sokat, de azért mégis előfordul, hogy reggel becsúszik valami kenyérféle, sőt volt olyan, hogy napközben is, persze csak kevés...

A hétvégének is lassan vége, nagyon jó kis napok voltak.

Készítettek itt nálunk egy kis mű-műjégpályát, ami nem jégből, hanem fehér műanyagból van. A lányom nagyon nyúzott, hogy menjünk el és nézzük meg, mert ő már járt ott a barátnőjével szombaton. Így rászántuk magunkat, ráadásul most vettem neki korcsolyát, így azt is fel kellett avatni. Felvonultunk családilag, és meg kell mondanom nagyon tetszett ez a kis hely. Kb. 150-200 m2 az egész pálya, sajnos a párom korija nem akart csúszni rajta. Nem egészen értettem, hogy miért, mert az enyém és a csajszi korija is jól működött. Az egyetlen probléma, hogy míg a jégpálya jeges, addig ez vizes, de piszkosul. A kiscsaj esett akkorákat, mint a ház és 1 óra alatt még a bugyija is vizes volt, pedig overálban voltunk...
Szóval ez nem a legjobb benne, de a legrosszabb a csajnak volt...sőt az sem tetszett neki, hogy tőlünk egy rendes műkorit kapott és az elején lévő fék miatt bukott fel állandóan. Azt mondta, hogy szombaton a hokikoriban nem esett el csak az elején, ezt megerősítette a barátnőm is...Szegényke térde olyan csúnya, akkora zúzódás van rajta, hogy azon gondolkozom mi lesz este a tornán. Este jegeltük neki, bekentük lóbalzsammal, szerencsére nincs nagyon megdagadva, de nem nagyon tudja használni.


Este még kialkudták nálam a palacsintasütést, amihez nem volt túl sok kedvem, mert tudtam, hogy nem tudnám megállni, ami sajna be is bizonyult. Az ok egyszerű, eléggé keveset ettem egész nap és sajnos addigra olyan éhes voltam, hogy már nem bírtam megállni, szerencsére "csak" kettőt ettem.
Remélem reggelre a mérleg nem haragszik meg rám nagyon, de ha igen akkor sincs kire fognom, hiszen én tehetek róla....Senki sem akart megtömni a palacsintával, szabad akaratomból ettem...

Szóval nekiállok összeállítani egy étrendet, mert ez így nem fog menni, főleg hétvégén...

Hazajöttünk és 90 kg alatt vagyok

Pontosan 89,8 kg, még nem több, de már ennek is nagyon örülök.

A másik öröm, hogy kaptam a csajnak nagyon csini csajos csizmát, barna, hosszú szárú, nagyon divatos. Plusz vettem egy olyat is, ami lucskos téli időben lesz tökéletes, hótaposós. Végre ezek is megvannak, mert már nagyon hiányzott. Jobban szeretek itt Db-ben vásárolni, mert minden elérhetőbb messzeségben van, mint Bp-en és környékén. Egy szóval sikerült, amit terveztem és még drága sem volt. Vettem még a csajnak egy kesztyűt is, mert a tavalyinak lába kelt. Így ő le van rendezve téli cipőileg.

A mai kajámra próbálok odafigyelni, mert itt nem nagyon vannak rám tekintettel. Most pl. rakott karfiolt csinál anyu, amiből talán ehetek egy keveset holnap ebédre, így is rendes adag kalória lesz benne. A mai ebédem pedig grillezett csibecomb, csalamádéval. Remélem jól lakok vele, bár már kezd szűkülni a gyomrom, de még nem az igazi. Az édességet pl. abszolút kívánom, de talán már nem sokáig.

Du. megyünk nagyihoz és segítünk neki egy kicsit. Megnézi a kis dédunokáját is, régen látta. Nagyon egyedül van szegény, nagyon sajnálom, de olyan messze vagyunk, hogy nehéz onnan segíteni neki.

Most megyek utamra...

Péntek van, végre...

A súlyom is halad lefelé, persze nem rohamtempóval, de ma reggel, már

90,1 kg  

voltam, és ez a kis eredmény is olyan, de olyan boldoggá tett. Tudom, hogy még nem tartós ez a kis fogyás, de remélem ez még csak a kezdet.

Nem akartam magam elé elérhetetlen célokat tűzni, de jó lenne elérni a 85-86 kg-ot karácsonyig és ezt meg is tartani az ünnepek végéig. Nem áltatom magam, hogy az ünnepek alatt is fogyni fogok, de visszaszedni sem szándékozok semmit. Tudom, hogy az ünnepek után lett volna célszerűbb belekezdeni, de én örülök, hogy most kezdtem bele. Leginkább azért, mert akkor az ünnepek végéig tömöm magam, mondván úgy is belekezdek ünnep után és most aztán adjunk a fííílingnek :) és még felszedek kb. 3-4 kg-ot a már meglévőkre. Így aztán belekezdtem.

A mozgásba is belefogtam, mert anélkül nem nagyon ér semmit az egész. 

Nem igazán vagyok tisztában azzal, hogy mi lenne számomra a legjobb mozgásforma, de addig is míg rá nem jövök dolgoztatom a már tünedező félben lévő izmaimat.

A mai adagom a következő:

 - Péntek Enikő bemelegítés 2x csináltam meg,

 - Enikő féle labdával történő hasizom gyakorlatok (ez volt mára az edzéstervben előírva), elég kemény, de szerintem legközelebb két kört csinálok belőle, mert még bírtam volna,

- utána mert kevésnek találtam, megcsináltam Tatarek Rezső egyik tíz perces hátizom erősítő edzését,

mindez összesen 25 perc mozgást jelentett. Nem mondom, hogy csatakosra izzadtam, de azért nem volt olyan könnyű. Nem tudom, szerintetek, ha minden nap csinálom P. Enikő edzését (ami kb. 10-15 perc) az mire elég. Jó pl. láttam, hogy van olyan rövid edzésprogramja is Enikőnek, amit már most tudom, hogy nem fogom tudni rendesen megcsinálni. Megpróbálok mellette még más 10 perces tornát csinálni és így együtt napi fél óra. Bár ezek nem kizárólag kardio mozgások, de próbálok majd azt is beiktatni.

Egy szóval próbálkozom. A kajára is figyelek, az étrend oldalra jegyezgetem, miket eszek. Látom én, hogy még nem igazi az étrend, de alakítgatom. 

Remélem Debrecenben is be tudom tartani a kajálást, mert ott valahogy (látva a sok finomságot, pl. zsíros kenyér hagymával, imááádom) mindig jobban kívánom a nem megfelelő ételeket.

Most pl. már lassan ebédelnem kellene, mert kopog a szemem :)))

Nem tudom, mikor leszek legközelebb, mert otthon nehézkes a netezés, de azért próbálkozom majd.

Naplezáró

Nehezen hangolódok rá erre az életmódváltásra, na nem a betartására, hanem kitalálni, hogy mit főzzek kevés pénzből finomat és olyat, amit az egész család is ehet. Persze nem panaszkodhatok, mert a drága kis családom szinte mindent benyel. Sajna a mennyiségeket nem tudom mindig eltalálni, általában keveset főzök... 

Persze azt gondolom, hogy elég lesz a kaja vagy 2-3 napig, mert nem szeretek minden nap főzni, de általában kiderül, hogy nem. Most is csináltam bakonyi pulykaragut 1kg pulykacombból, tegnap du. lett kész és ma vacsorára már nem tudott mindenki enni belőle, mert nem volt annyi. Mondjuk én azt ebédeltem, így azzal is fogyatkozott. Szóval lehet, hogy manók járnak hozzánk, de olyan gyorsan elillant a kaja, mint a siccc :D

A holnapi napot már tudom, csinálok (a változatosság kedvéért) gombamártást, imádom és hozzá natúr szeletet, ezen kívül főzök gyümölcs levest, mert az nem annyira kell a manóknak :) 

A gond igazából az, hogy hazamegyünk Db-be 4 napra és ilyenkor gondba vagyok, mert anyuék nem igazán életmódváltók, pedig halkan legyen mondva nagyon rájuk férne...., anyu pl. 2-es típusú diabéteszes és apukám is közel jár hozzá. Ők azonban még a diétát sem tartják be, anyukám van úgy, hogy 2x eszik egy nap, abból az egyik este 7-kor pl. jó kiadós vacsora, jó sok kenyérrel stb. Nagyon aggódom értük, de nem lehet ellenükre cselekedni, hiszen nem élhetek helyettük. Én azért is vettem rá magam most már nagyon szigorúan a változtatásra, mert félek, hogy én is cukorbeteg leszek, a hajlam megvan hozzá...

Visszatérve a  Db-i kajálásra. Ilyenkor általában összeállítottam, hogy mit ehetek és vittem magammal, de most nincs nagyon kedvem ehhez, ráadásul itthon is alig van valami, így majd ott variálok. Egyébként anyum nagyon aranyos, mert amikor "változtatok" akkor próbál kedveskedni és csinál nekem natúr husit pl. párolt zöldséggel. Ennek általában örülök, de ő nem azt eszi, hanem teszem azt :)  jó tömény töltött káposztát, persze az elhagyhatatlan kenyérrel, hiszen anélkül megfekszi a pocit...:))) Indok mindenre van, mondjuk nekem is... 

Holnap még takarítanom is kell, mert ma nem fejeztem be. Porszívózok, felmosok és mosok. Jajj, de úúúútálom a házi munkát, pont ezért elég lassan megy. Tudom az lenne a lényeg, hogy minél előbb túl legyek rajta, hát én nem egészen így működöm sajna...Mindig várok valami kisangyalt, aki helyettem elvégzi a melót, de sajnos ez az a tevékenység az, ami mindig megvár. Tényleg valakinek takarít otthon a férje???

Lassan feküdni kellene, mert kezdek eléggé éhes lenni...., na húzok is és iszok egy kis vizet ellene.

Jó éjt mindenkinek :)))

3. napja

kezdtem újra blogot írni és nagyon jól esik...

A ma reggeli mérlegelés szerint, 90,6 kg vagyok.

Sajna visszajött nyár eleje óta 4,5 kg, amit egyszerűen figyelmen kívül hagytam, pedig nem kellett volna, mert azért könnyebb lenne, ha újra 87 kg lennék és onnan kezdődne a fogyásom nem pedig 92 kg-ról. Nem könnyű, de talán most eldőlt fejben a dolog.

Még nem jutottam túl azon, hogy kívánjam az ételt, de próbálok nagyon figyelni rá és nem elcsábulni. Szépen és lassan szeretnék fogyni. Jó lenne karácsonyig lemenni 85-86 kg-ra és ezt az ünnepek végéig meg is tartani. Nem tudom, hogy fog sikerülni, de rajta leszek.

Remélem a fogyásommal arányosan kicsit jobban alakul az életem munka fronton is.... Sajnos nincs most melóm, képbe került egy ügyvédi iroda, de aztán nem lett belőle semmi. Jelentkeztem köztisztviselői helyekre is, de még visszajelzésre sem méltattak. Leginkább alkalmazott ügyvéd szeretnék lenni, de ilyen állás, kb.  annyi van, mint nyáron hóesés. Na jó, talán sanszosabb, de nem sokkal :) Akinél el tudnék helyezkedni ott nekem kellene fizetnem a dolgaimat, hiszen szívességből alkalmazna, ehhez pedig szegény az eklézsia... Szóval keresek rendületlenül, már mást is nem csak jogászi melót, mert azért itthon lenni munka nélkül nagyon nem jó. Azt gondoltam, hogyha megcsinálom a szakvizsgát mennyivel könnyebb lesz, hát nem lett könnyebb, sőt....

Nem panaszkodni akartam, de ez egy ördögi kör és nehéz belőle kitörni, talán ha fogyok az önbizalmam is több lesz és akkor sikerül bevonzanom valami jó kis melót. Addig is örülök, hogy nem halunk éhen így sem és még annak is örülök, hogy több időm van a csajomra :))))

Talán ma főzök egy kis gyümölcslevest, a férjuram imádja és kell a leves is :)))

Eltelt egy újabb nap

Még ma is elszánt vagyok, bár egy kicsit felcseréltem a menüsort, amit nem kellett volna. Megtanultam ebből, hogy kicsit hamarabb kell nekiállnom főzni :)))) Meg még azt is, hogy el kell előre tervezni az ételeket, így nem esek ebbe a hibába. Amit nagyon sajnálok, hogy vacsorára ettem az ebédemet, amit persze megfelelően csökkentettem az estéhez illően. Az ebédet pedig növeltem mennyiségileg. Így nem lett olyan nagy baj :)

A tornát tegnap kezdtem el Péntek Enikőre.

Nem tudja valaki, hogy naponta "csak" azt a rövid edzést kell végigcsinálni amit átküldött, vagy még kell hozzá valami? Nem mintha nem lenne elég, mára úgy fáj az achilles-inam, hogy jajjj, nem akarom tovább erőltetni,, nehogy elszakadjon. A páromnak két éve elszakadt, nem vágyom erre a karrierre :)

Szóval elég későn álltam neki főzni, így csak este 7 körül tudtam enni, mert ekkor értünk haza a tornáról.

Egyébként jól kiakasztott az edző. Az egy dolog, hogy a gyerekekkel állandóan kiabál, mert hát sokszor csak így tudják rávenni őket a mozgásra, de most például a szülőkkel is úgy beszélt, hogy kinyílt a bicska a zsebemben,nem tudom mit gondol kik vagyunk...

Ráadásul kitalálta, hogy menjenek a csajok külföldre edzőtáborba, tengerpartra. Ez mind szép és jó, de hol van az én hét éves lányom a válogatott szinttől, mert szerintem ez csak ezen a szinten várható el. Ráadásul mennie kell vele a szülőnek, mert én nem engedem el a gyereket 1300 km-re egyedül, de még ha el is engedném, akkor sem lehetne, mert önellátó a hely, így ki csinálna neki kaját, stb. Szóval kiszámoltam, összesen 160e ft-ba kerülne a kis edzőtáborozás. Hát nem megyünk, ez nekünk a nyaralási pénzünk és nem akarok olyan helyen "nyaralni", ahol a gyereknek majd az egész napja edzésből áll ki. Én meg vagy nézem az ablakból vagy kirándulok....

Egy szóval nem megyünk ezt az edzőnek is mondtam, erre közölte, hogy akkor nem fejlődik a gyerek..., hát akkor rendben van, nem fejlődik, én nem is kérem rajta számon, hogy miért nem halad jobban a csaj, mikor tudom és látom, hogy mit tesz meg a gyerek a fejlődés érdekében.  Az egyetlen amiért ide hordom az az, mert közel van viszonylag és hamarosan a mi kis városunkban is lesz ez a torna és nem utolsósorban szép alakja és mozgása lesz. Nekem ez a lényeg. Nem akarok belőle világbajnokot, élvonalbeli versenyzőt nevelni.

Egyébként vannak ott jópofa anyukák, akik már most olyan elánnal hordják a gyereket, követik a fejlődését, balhéznak a többi olyan szülővel, aki szerint nem lesz a gyerekből világbajnok. Izgul az ajtó előtt, osztja a többi szülőt, hogy így a gyerek meg úgy és ők már heti 5-ször jönnének, ha lehetne, stb. Ekkor kijön a gyerkőc, aki most töltötte be a 3. évét... Na hát nem mondom milyen koncentráltan végzik a gyakorlatokat.... Tündériek, de szerintem még nem oda valók.

Erről ennyit...:)

Na szóval...

azt írtam, hogy elkezdtem október végén a változtatást, de sajna nem így volt, nem ment, fejben még nem igazán dőlt el a dolog, mindig volt valami kifogás...

Sajnos mentségem nincs, szégyellem magam, főleg magam előtt. Értelmes ez így ??? :) Hát nem nagyon....

Belefogtam, abbahagytam, belefogtam, abbahagytam, persze nem igazán fogtam bele, mert a mostani körülményeim nem igazán segítettek. Arra már rájöttem, hogy stressz evő vagyok, de nagyon...Ha bármilyen gond, baj van akkor csak eszek, eszek, főleg nassolok. Én nem a rendes kajáktól hízok, bár azok is befigyelnek néha, de ha csak az lenne, már rég lefogytam volna... Nem én inkább nassolok, de még hogy, jajjjjj, inkább nem is részletezem.

Plusz ami már nagyon régi téma nálam, hogy minden hurka ellenére, nem látom magamat olyan kövérnek, amilyen vagyok. Hiába szembesülök vele néha napján, egy-két fotóról, amíg a férjem azt mondja, hogy tetszem neki és ezt látom is rajta, addig általában segít elaltatni azt a képet, amilyen tényleg vagyok és behelyettesítem egy kitalált sziluettel...

Most újra láttam egy képet, videót magamról, ami engem ábrázol, amin akkora vagyok mint egy bébi bálna..., hát mit mondjak ijesztő. Általában a fotókon behúzom a hasam, úgy fordulok, hogy ne legyen annyira előnytelen, de most erre nem volt mód, mert pillanatképek voltak és még videók is ami szintén rendkívül naturalista képet ad.

Így aztán elhatároztam 1,5 hete, hogy tényleg változtatok és azért, hogy ne kezdjem el újra elfogadni a fals külsőmet minden nap mozizok és megnézem a kompromittáló videókat és fotókat, amik 2 hónapja készültek rólam. Remélem ez segít abban, hogy ne csak múló fellángolás legyen.

A mai kajáim: Szerintem belefértem az 1200 kcal-ba, amelyet azért el szeretnék érni.

betettem az étrendbe, sajna nincs konyhai mérlegem (elromlott), de még emlékszem, hogy kb. mennyit és mit lehet ilyenkor enni. Mennyi az annyi, mennyi deka fél zsemle, stb.

Azt is elterveztem, hogy próbálom naplósítani a dolgokat, így talán nem sinkófálom el.

Szóval tudom, hogy fejben dől el, de nekem már annyiszor eldőlt, aztán mindig kezdtem elfelejteni, hogy milyen vagyok, misztifikálom a külsőm, nem akarok a hűtőre fotó tenni, hogy emlékeztessen, de ezeket a lemezeket megnézem.

Újra itt...

Eltelt pár hónap a legutóbbi bejegyzésem óta.

Vége a nyárnak és itt a kemény ősz is, bár azt hiszem hálás lehetek/lehetünk a szép őszért.

Nem azért nem írtam, mert nem volt mondanivalóm, csak valahogy elmaradt, fogyással sajnos nem büszkélkedhetek, most akarok újra belevágni, épp itt lenne az ideje... Az egyetlen pozitívum ezzel kapcsolatban, hogy nem szedtem vissza az eddig leadott kilókat.

Persze lett volna kiről példát vennem, hiszen a párom, aki belekezdett a paleo életmódban, majd ezen belül még a húsról is lemondott, nyár végére leadott 23 kg-ot, úgy néz ki mint egy kamaszfiú :))) Egy csomóan megkérdezték tőle, hogy azért fogyott-e le, mert beteg lett. Érdekes, hogyha valaki hízik, akkor jaj, de egészséges, akkor senki sem jajong, hogy beteg lett az illető. Persze, ha fogy akkor kizárólag beteg lehet. Szerencsére nem az, nagyon is jól van a drága férjecském és megpróbálok példát venni róla. Nem feltétlenül a paleo életmódot kell elkezdenem nekem is, hanem az egészségeset.

Az elmúlt időszakban tudatosan figyelem a lányomat. Eldöntöttem, hogy nem erőszakolok rá semmilyen ételt, amit alap élelmiszernek kiáltanak ki az okosok. Ilyen pl. a kenyér. A csajszi szinte soha nem eszik kenyeret, kizárólag az iskolai napköziben eszi meg, a többiek hatására. Este a lányom 3 órás kemény edzés után nem kíván mást csak gyümölcsöt, max. egy kis zöldség levest, legfeljebb hazafelé eszik meg egy pizzás csiga felét a kocsiban, de ezt sem mindig. Kevés húst eszik, a zöldségeket imádja, de szinte mindet inkább nyersen eszi, szereti. Nem mondom, hogy nem eszik hülyeséget, mert szereti a cukorkákat, de ezt kordában tartjuk. A kicsikém ösztönösen tudja, hogy mi a jó neki ( a cukrot kivéve :)), és ha nem erőltetem nem is eszik másképp. 

Valószínűleg minden gyerkőc így indul, aztán jönnek a konvenciók, hogy mit és mikor kell ennünk, és ha nem eszünk meg mindent a tányérról, akkor nem kapunk édességet, nem állhatunk fel az asztaltól, vagy ne adj isten addig főz nekünk puszta szeretetből a nagyink, amíg nem készít valami olyat, amit végre megeszünk.

Én pont olyan voltam, mint a lányom, anyukám szerint, vékony cérna peti, örökmozgó, aki alig akart enni, de ők, az anyukám és a nagymamám kezükbe vették a dolgot. A nagyim addig főzött amíg végre meg nem ettem az ételt, sokszor 4 fajtát. Azután, ha ez sem ment, akkor kergettek a kanállal, csak ezt a falatot kicsikém, aztán játszottuk olyat, hogy "itt repül a kismadáááár" és én akkor hopp kerestem a kismadarat, és kinyitottam a számat, ami már lehetőséget adott arra, hogy egy kanállal a számba tömjenek. 

Az anyukámnak mondjuk nem volt ennyi ideje marhaságokra, de ő meg kitartott amellett, hogy nem állhatok fel az asztaltól, amíg mindent meg nem ettem, volt úgy, hogy 1 órába került.

Eleinte én is próbálkoztam ilyennel, de aztán fokozatosan ráébredtem, hogy ez a fajta libatömés vezetett oda, hogy evésfüggő vagyok, ha kell, ha nem eszek, ráadásul sokszor szemetet, bár ezt már eléggé leredukáltam. 

Szóval próbáltam visszafogni a tömési kényszeremet és örülni annak, hogy a lányom egészséges, tiszta izom kis csaj, akivel kapcsolatosan az a legnagyobb problémám, hogy miként vegyek neki olyan nadrágot, ami nem esik le róla, mert azt kell mondjam elég nagy kihívás.

Velem annyi történt leginkább, hogy sikerült megcsinálnom a jogi szakvizsgákat, szerencsére egész jó eredménnyel, most pedig állást keresek. Igazából alkalmazott ügyvédi állást szeretnék megkaparintani. Nem mondhatnám, hogy könnyű dolgom van, mert elég ritka az ilyen jellegű ügyvédi állás. 

Most folyamatban van egy, már 3 interjún vagyok túl és lesz még egy 4. is. Nem könnyű, ráadásul nincs munkaidő, amit mindenki értelmezhet :)))

Ez gyerek mellett nem egyszerű, mondtam is a férjemnek, hogy most rajta a sor, hogy a gyerek mellett helyt álljon, mert én nem fogok ráérni....Majd filózok ezen, ha összejött...:) Bár nagyon szeretném a munkát. Majd meglátjuk...

A leánykám ritmikus sportgimnasztikázik, teszek fel róla képet a versenydresszében :)))Ami egy vagyon :(

Cukkini tócsni :))))

Mostanában nem írogattam túl sokat.

A párom nekiállt pár hónapja a paleo étrendnek, amit aztán módosított és mostanra már húst sem eszik. Igazából elég kevés dolgot fogad mostanában ételként a testébe. Azt mondja, hogy sokkal jobban érzi magát, ami nagyon jó, sőt az is, hogy 17,5 kg-ot sikerült fogynia, de mivel alig eszik valamit, így elég nehéz dolgom van az ételek megalkotásánál. Elvégre nem ehet éjjel-nappal nyers zöldséget és gyümölcsöt, továbbá tonhalkonzervet.

Szegény, amíg készültem a vizsgámra nem nagyon evett mást. Mostanra bepótoltam és már éppen gondolkoztam, hogy mit is gyártsak már megint AZURAMnak vacsira, amikor olvastam Pipacs oldalán a cukkini fasírt / tócsni receptjét Pipacs blogjáról és rájöttem, hogy ez majdnem minden szempontból tökéletes, mert ugyan lisztet nem eszik, de a zabliszt még belefér, így azzal készítettem el. Így az állaga miatt pogácsát nem lehetett formázni belőle, de lehetett kanállal belemerni a serpenyőbe és szétlapítva kisütni. Hát megmondom őszintén, amikor lemeóztam nagyon meglepő dolgot tapasztaltam. Isteni lett. Írta Pipacs, hogy fokhagymás tejfölbe mártogatja, hát nekem nem volt, de így is tuti lett. Én csak a lisztet változtattam rajta. Szerintem legközelebb zabkorpával próbálom ki, hátha az jobban felszívja a nedvességet, de így is nagyon jó lett.

Szóval köszönöm Pipacs, hogy felhívtad erre a finomságra a figyelmemet :)))

Paleos cukkini tócsni

Két közepes cukkinit, a sajtreszelő nagyobb lyukú reszelőjén lereszeltem, majd megsóztam. Állni hagytam kicsit, majd a levét kicsavartam, hozzáadtam 1 tojást, és kb. 5 evőkanál zablisztet, gondolom paleosabb liszttel is működik, sót, borsot, és egy gerezd fokhagymát. A zabliszt miatt nem lett elég sűrű, így az állaga miatt csak kanállal belemerni a serpenyőbe és szétlapítva kisütni. Nagyon egyszerű volt, nem ragadt le és könnyű volt megfordítani is. 

 Hát megmondom őszintén, amikor lemeóztam nagyon meglepő dolgot tapasztaltam. Isteni lett. Én csak a lisztet változtattam rajta. Szerintem legközelebb zabkorpával próbálom ki, hátha az jobban felszívja a nedvességet, de így is nagyon jó lett.

Kiszámítoltam, hogy 1 szeletben az olajat is beleszámítva 110 kcal van, hát én eztet:))) ebédeltem ma és nagyon finom volt. Bár vacsira már nem igazán fog beleférni. Sajnos az az egy baja van ennek az éteknek, hogy nem túl kiadós, így szerintem a párom egy ültő helyében be fogja falni, pedig 80 dkg cukkiniből csináltam...

Én csinálgatom a fogyózást, sajna sporttal nem vagyok igazából pertuban, főleg mióta leestem a lépcsőn a múlt héten és a lábam egy kisebb elefánt lábáéval vetekszik. Remélem hamarosan rendbe jön és akkor nem tudok már mire hivatkozni....

Elértem a 87 kg-ot

Hát nem teljesen, de legalább, már 87-el kezdődik a kilóim száma. Ez már megtörtént pénteken reggel, de aztán úgy hozta a nap és a lánykám ballagása, hogy másnap egy kicsit többet mutatott a mérleg és ma reggelre állt vissza a 87,9 kg-ra. Tudom, hogy ez még inkább 88 kg, de olyan jó látni azt a hetes számot.

Ma csináltattam fotót a párommal és összehasonlítottam a 10 kg-al ezelőtti helyzettel és örömmel tapasztalom, hogy látszik a fogyás. Persze még messze vagyok a céltól, de már nem tűnik teljesen elérhetetlennek.

A fejem viszont nem tetszett a fogyásos képeken vagy nagyon törődött voltam reggel vagy nem tudom mi volt, de elrettentem a saját fejem láttán... Remélem lassan húzódik vissza a bőröm az arcomon is, mert nem szeretnék úgy kinézni a fogyás végére, mint egy shai-pei kutyuska.

A tegnapi éjszakánk egyébként rémes volt, mert a gyerkőc egész éjjel köhögött, de nagyon... Köztünk kötött ki és amikor nem ugatott szegénykém, akkor nagyon nyugtalanul aludt és egész éjszaka bokszzsáknak éreztem magam, szerintem a párom is. Az ágyunk 2 méter széles, de mind a ketten falvédővé alakulva aludtunk, mert a kicsikém egész éjszaka rugdosott és csikorgatta a fogát. Nagyon ijesztő ahogy csikorog a foga. Nem tudom ez ellen mit lehetne tenni, mert néha az az érzésem, hogy kihullik reggelre a foga vagy eltörik...

Remélem most már hamarosan jobban lesz. Sajnos rajtam is kijött a kórság gégegyulladás formájában, hangom az egyáltalán nincs. Ráadásul a meg nem gyógyult arcüregem is egyre jobban fájdogál. Eléggé legyengít ez a folyamatos tankönyv fölött ülés...Remélem már nem sokáig tart, ez tartja bennem a lelket....:)

Megyek is vissza tanulgatni, hogy mennyire utálom én az Európai Unió jogát :(((( és társait :)))

Haladgatok

Fontolva, lassan, de remélem biztosan.

Ma reggelre 88,3 kg voltam, nagyon szeretném már, ha lentebb menne, de nem vagyok telhetetlen, hiszen ha lassan is, de megy lefelé a súlyom. Nem igazán mondhatom azt, hogy betartom szigorúan az étkezést, mivel a tanulás miatt lecsúszik egy kis csoki minden nap, de eddig ez nem akadályozta a dekáimat abban, hogy csökkenjenek, csak a mértéket kell betartanom.

Sajna a gyerkőc még mindig beteg, pénteken pedig ballag, nehéz ügy. Nagyon sajnálom szegénykét, mert menne az oviba, de nincs olyan jól.... Remélem gyorsan rendbe jön, mert a ballagást nem hagyhatja ki...

Nem írok most többet, mert a napjaim a tanulás, család, evés háromszögben zajlik, így nem túl eseménydús, hacsak az nem, hogy lassan megőszülök a tanulás okozta stresszbe :)))

Még lentebb ment...

Mármint a súlyom, 88,4 kg :))))

Tudom ez még nagyon sok, de a decemberben elkezdett és március elején abbahagyott, majd újra elkezdett életmódváltásom óta ez a legkevesebb súly, amit mértem. Nagyon remélem, hogy nem is lesz ennél több...

A kajálást nagyjából betartom és sajnos tényleg eszek csokit, de max. délutánig, mert az agyam nagyon kívánja.

És még mindig jobb, hogy ezt a pár falatot megeszem, mintha benyomnék egy egész táblát vagy egy zacskó kekszet. Így a kalórián belül maradok, de azért meg is kapok mindent amit igényelek.

A napjaim elég egyhangúan telnek, mert a háztartási teendőket kivéve, amit erősen leredukáltam, kizárólag tanulok, na meg gyerekezek, hiszen a drága kicsikém beteg lett. Nagyon sajnálom a picurkámat, mert nagyon menne oviba, mert már csak 2 hét van hátra az oviból, aztán szünet és ősszel jön a suli :))

Június közepén eljön a kánaán, mert ez az utolsó szakvizsgám :))), már alig várom... Pozitív vagyok és kitöröltem, hogy remélem sikerül a vizsgám..., mert sikerülni fog :)))!!!!!!!!

Megyek is csinálni....

Végre 89 alatt....

Tény és való erre vártam, mégpedig azért, mert a legkevesebb súly, amit eddig produkáltam 88,7 kg volt, a mai reggelen újra elértem ezt a súlyt. Ennek nagyon örültem, bár sokkal jobb lett volna, ha még kevesebb, de hát ne legyünk telhetetlenek, hiszen a tanulás miatt, most is befigyel 1-2 kocka csoki, amit kimérek és így kalóriában belefér, bár nyilvánvalóan üres kalória, de az agyamnak nagyon kell....

A célkitűzéseim alapján, már sokkal jobban kellene állnom, de nem foglalkozom vele. A mostani újabb célom a kislányom keresztelője, ami július 20. körül lesz. Ekkorra mindenképpen szeretném elérni a 80 kg-ot, az sem lenne baj, ha csak egy kicsivel is, de 80 alatt lennék.

80 kg utoljára kb. 10 éve voltam vagy még akkor sem. A lányom 7 éves és mióta megszületett nem voltam 80 alatt. Mikor teherbe estem 99 kg voltam, így nem foghatom arra, hogy a gyerekvárástól híztam meg...:)

Sőt, szerencse a szerencsétlenségben, hogy végig hánytam, így alig maradt meg bennem étel, így kevesebb kilóval mentem szülni, mint amivel elkezdtem. Így a szülés után 92 kg lettem, aztán még egy hónap kórházi nyaralás után, már "csak" 84" kg voltam. Ezt a súlyt tartottam a szoptatás alatt is, aztán visszajött duplán. Most amikor belevágtam az életmódváltásba már majdnem elértem a 99 kg-os "versenysúlyomat" :) Ekkor jutottam el odáig, hogy változtatnom kell, szerencsére a folyamat beindult.

A lényege az egésznek, hogy nem akarok többet 90 kg felett lenni. Remélem nem is leszek. 

Sőt biztosan nem leszek :)))))))))))))

Úgy hogy kitartok:))))

Újra itt!

Elég régen eltűntem a színről. Nem azért nem írtam, mert ne lett volna mit, inkább azért, mert a fogyásom és a napjaim nem úgy alakultak, ahogy szerettem volna. Legyünk őszinték nehéz szembesülni nap, mint nap a hibáimmal. Nekem most nem nagyon sikerült. Homokba dugtam a fejem, ó én szegényeztem és, ha még ez nem lenne elég, ettem. Még pedig válogatás nélkül és rengeteget, leginkább azonban rossz szokásomhoz híven nasikat.

Fogadkoztam magamnak, itt a blogon, stb., hogy folytatom a fogyózást, azaz az életmódváltást, de nem és nem akart menni. Pedig a példa itt van előttem, hiszen a párom elkezdte a paleo étrendet, lassan két hónapja és már 10 kg-al kevesebb, mint induláskor. Nagyon büszke vagyok rá, magamra kevésbé :(

Addig nem igazán akartam írni, míg jobb útra nem térek. Most talán sikerült, eddig kifogás volt a tanulás is, hiszen ilyenkor sokkal többet kívánom az ételt, az édességet, szóval nálam a stressz evésbe torkollik.

De, 10 napja újra jó útra tértem és a visszaszedett 2 kg-ot már leadtam és remélem holnapra elérem újra az eddigi legkevesebb súlyomat, persze ez még így is sok, de már nem sokáig lesz ennyi.

Szóval újra belevágtam és a feltornázott 91,3 kg-ról lementem újra 89 kg-re, de remélem lesz ez még sokkal kevesebb.

Most megyek altatni a gyerkőcöt, de ígérem írok még, ha nem is ma. Nem akarok már úgy eltűnni. :)

Kitartó április :)

Hát én aztán belefogtam :)
Már majdnem két hét eltelt az áprilisból, de mostanáig (pár nappal ezelőttig) elég lanyhán csinálgattam a dolgokat. De mostanra beerősítettem. Járok tornázni, Zumba néven heti kétszer. Egyenlőre ennyi, de még próbálkozok mást is csinálni.

A mai kaja:
 Reggeli: 5 dkg kifli, 4 dkg párizsi, 1 paprika
Tízórai: 10 dkg banán (tudom nem kéne)...
Ebéd: ?

Régen írtam...

Mostanában nagyon el voltam foglalva a mindennapjaimmal és úgy hozta az élet, hogy nem igazán tudtam írni, sokszor kedvem sem volt, mert szégyelltem magam, hiszen mindenki olyan ügyes, csak én nem....

Holnaptól azonban bekeményítek. Elkezdtük ezt a paleolit étrendet, ami nekem elég nehezen megy és nem igazán tudom megállni, eddig, hogy ne egyek pl. legalább reggelire teljes kiőrlésű kenyeret (kb.3 dkg), de mégis. Meg néha el is csábultam mostanában. Ma is ettem egy lekváros buktát (kicsi volt), de akkor is. 

A férjem csinálja a diétát, úgy főzök, ahogy ő ehet. Ma pl. apukám által gyártott mangalica szalonnát evett zabcipóval és zöldségekkel és mit mondjak, a két hét alatt eddig már 4 kg-ot fogyott. Ő a 192 cm-hez volt 117 kg, ma pedig 113 kg volt. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Ha nem is olyan mértékben, mint ő, de próbálok én is eszerint étkezni vagy csak szimplán diétázni. Igazából nekem a tejtermékek hiányoznak, főleg a tejföl a mártásokról, levesekről, stb. Ez nehéz.

Ma is főztem. A mai kaja csirke pörkölt és zablisztből készült galuska, ami nem pont olyan, mint a "rendes", de nem is rossz, sőt elég finom és nagyon tömős is. Holnap apukám által gyártott kolbászt sütök és párolt káposztát készítek hozzá. Mondjuk lesznek este vendégeink, így valószínűleg csinálok hozzá krumplit is. Egyébként itt fog ránk romlani 15 kg...

Minden kilengésem ellenére szerencsére nem híztam, pedig ettől féltem nagyon. Így most 30-40 dkg-al vagyok több, mint voltam 1 hónapja. Na, de ahhoz képest, hogy húsvétra 80 kg szerettem volna lenni, ez nagyon sok. Neki is álltam és összeállítom az étrendemet, talán így könnyebb lesz újra belevágni. Nem engedhetem, hogy a pasim lefogyjon én meg ilyen kismalacka maradjak:)))

Kértem is Any-t, hogy vegyen be az áprilisi lányok közé, remélem megteszi. Talán még nem késtem el nagyon. Jó lenne, mert segítene egy kicsit lendíteni magamon.

Motiváció pedig lenne, mivel júliusban lesz a kicsi lányom keresztelője, sőt augusztusban esküvőre is megyünk, ha minden jól megy. Szóval tetszeni akarok magamnak és persze a páromnak is. Így nagyon szeretnék fogyni....

Más, kipróbáltam a zumbát. Nagyon tetszett, bár kissé csípőficamos lettem a végére, de másnapra nyoma sem volt szerencsére a csípőfájdalomnak. Sajnos csak heti 1x tudok menni, mert hétfőn este (amikor van) a kislányomat viszem tornázni....

Minden életmódváltósnak kitartást és sok szép mínusz kilókat.:)))))))

Életmódváltás?

Először is mindenkinek köszönöm a kedves szavakat és a biztatást.
A hit szerintem is rengeteget segít a gyógyulásban, ha nem hiszel sokkal nehezebben megy a gyógyulás, ha hiszel akkor még a lehetetlennek tűnőt is le tudod győzni...:) Van előttem példa rá :)

A névnapomra kaptam egy könyvet, amit én még nem teljesen, de a férjem már teljesen  elolvasott. A Paleolit életmódról szól. Egy baráti házaspár állt rá erre az életmódra és azóta a legtöbb mindennapos nyavalyájuk szinte teljesen a múlté. Kb. 9 hónapja csinálják. Mintegy mellékhatásként a barátnőm lefogyott majdnem 20 kg-ot mindenféle erőlködés nélkül, már ha maga az életmód betartása nem az, pedig az :) Nem egyszerű, de kisebb-nagyobb kompromisszumokkal kivitelezhető. 

A lényege, hogy a mai természeti népek, illetve ősemberek étkezési szokásait vette alapul és arra jutott, hogy a nyugati étrend alapvetően idegen az emberi szervezet működésétől, ezért az megbetegít. Eszerint az életkor előrehaladtával mindenki megbetegszik csak van aki súlyosabban, ezért ők a betegek, a többiek pedig azok, akikkel lassan végez a nyugati táplálkozás. Ezt a paleolit táplálkozásról szóló könyv írja és még egyéb nagyon érdekes dolgot. Már eddig is tudtam, hogy a mai világunk gyógyszer központú és az orvostudomány nem engedi, hogy a berögzült elméleteket bárki is megváltoztassa, hiszen akkor csődbe megy a gyógyszeripar és az jelenleg a legjövedelmezőbb iparág az egész világon...Persze ez így egy kicsit sarkos, de nagy vonalakban így van. Pl. biztos vagyok benne, hogy a központilag maghatározott vitaminmennyiség legfeljebb a túléléshez elég nem pedig az egészséges élethez. Rengeteg könyvet olvastam pár évvel ezelőtt a táplálkozásról és már akkor is tisztában voltam vele, hogy az ételeink betegítenek meg minket.

Engem is a mostani egészségi állapotom vitt rá arra, hogy mélyebbre merüljek ebben a témában. A sors keze, hogy pont a diagnózis után két nappal kaptam meg ezt a könyvet, amit megpróbálok a hasznomra fordítani. Nem leszek elvakult paleolit étrend követő, de úgy vagyok vele, hogy próba szerencse. Nálunk itt van példának az említett házaspár és az egészségjavulásuk, pedig ők idősebbek nálunk több, mint 10 évvel.

Ráadásul a férjem közölte, hogy ő hétfőtől nagy vonalakban betartja ezt az életmódot, aminek a lényege, hogy nem eszünk gabonát, kivéve a gluténmenteseket, nem eszünk a sajton kívül tejterméket (nekem ez lesz a legnehezebb, mert imádom), illetve kihagyjuk a hüvelyeseket és a burgonyát, rizst és a kukoricát is. Tetszik, hogy a könyv is ajánlásként tünteti fel az ott leírtakat, mindenki saját magának eldönti, hogy mit tart meg belőle és mit nem . Persze hozzáteszi, hogy akkor a hatás sem lesz annyira jó, ha nem tartjuk be, de ő is írja a fokozatosságot és azt, hogy azért néha-néha ki lehet rúgni a hámból. Persze csak aki akar. Ezt a részét tisztán látom magam előtt, szinte csak ezt :)

Bennem azért joggal merült fel az a kérdés, hogy akkor mit is fogok én enni ezek után??? Nehéz lesz megoldani és én nem is fogom annyira szigorúan betartani, de a férjemet látva ő igen. Ő, ha elhatároz valamit, akkor azt véghez is viszi. 5 éve eldöntötte, hogy nem eszik fehér lisztet, cukrot és vörös húst és ezt minden körülmények között betartotta. Szóval próbálkozom, de én nem fogom annyira komolyan venni, csak lassan próbálok ráállni erre az életmódra, mert én már látom, hogy nehéz lesz. Semmilyen felvágott, túró, stb. Pedig imádom ezeket. Majd meglátom...

Van akinek ez az életmód és a nőgyógyi kenőcs együttesen segített, a kenőcs magában nem volt elég. Ez az étrend az összes gyulladást (rejtett) megszüntette.

Egy szó, mint száz puding próbája az evés, ezért kipróbálom...

Ennek jegyében rátaláltam pár paleo gasztroblogra és nagyon változatos kajákat találnak ki. Egyébként az étrendünk fele eleve ide tartozik. Pipacs vezetett el először a paleo kenyerével ezekre az oldalakra. Köszi Pipacs :) Pl. az a cipó csak félig paleo, de nem érdekel, mert kenyérféle nélkül nem bírok élni legalábbis végleg.

Már meg is sütöttem és nagyon jó lett, azóta már újabbat kellett csinálni. Szóval sikere van.

A mai főzésem is ennek a jegyében telt.

Készítettem hagymás csirkemájat, amit szerintem mindenki csinált már és a köret mellé karfiol püré volt. Hát mit mondjak isteni lett. Az egyetlen ami a kedvemet szegte a karfiol ára :)

Mondjuk arról már halványlila gőzöm sincs holnap mit főzök, mert alig maradt belőle...

Érdekes kísérlet lesz...

Nem akarok senkit megtéríteni, magamat sem tudom még teljesen..., de kíváncsi vagyok a hatásra:)

Vegyes napok...

Az elmúlt napokban nem volt igazán hangulatom írni...., a kaja sem ment úgy ahogy kellene. Azért írok most, mert holnaptól nagyon keményen visszaállok a másik életmódomba..:)

Annyi minden történt velem, jó és rossz is. Persze próbálok csak a jóra koncentrálni és a rosszat pedig kezelni, megoldani, de nem könnyű. Megpróbálom nagy vonalakban elmesélni, bár túlzott részletekbe sem akarok bocsátkozni, főleg a rossz terén...

Először is a sok-sok jó közül az első az volt, hogy végre sikerült a polgári jogi szakvizsgám. Nagyon beparáztam, nem akarom részletezni, de szörnyű tudok lenni. A vizsgadrukk felőrli a környezetemet és engem is. Már nagyon elegem van a tanulásból és a vizsgákból is. Az elmúlt pár évet (4-5) évet kivéve az egész életemet komoly tanulással töltöttem. Mindezt úgy, hogy minden nagyobb vizsga előtt idegbeteggé válok és megőrjítem a környezetemet. Amíg egyetemista voltam addig nem volt nagy baj, mert koliban laktam és a szobatársaim ezt elég lazán kezelték. Ami nekem is jót tett.

Aztán jött a való élet a meló, házasság, gyerkőc, stb. Mindennek a tetejébe eljött az az idő, amikor meg kell csinálnom a jogi szakvizsgát. Tudtam, hallottam, hogy nagyon kemény, de hát már ennyi mindennel a hátam mögött csak nem parázok annyira, mint annó..., De parázok, sőt még jobban :) Talán épp ezért. Hiszen annyi más fontosabb van az életben és annyira háttérbe szorult a tanulás, hogy el sem tudom mondani. Aztán közeledett a vizsga, egyre idegbajosabban éltem napjaim, kergettem őrületbe családtagjaimat és magamat is. Szerencsére ők elég rugalmasak és tudják, hogy rá kell hagyni ilyenkor a a vizsgafrászban élő anyucira mindent. Az utolsó héten nem főzök, nem takarítok, kizárólag a gyerekre szánok egy kis időt, meg a páromra. Aki szelídnek tűnő hangon inkább visszarendel a törvények mellé, mert kb. olyan kedves vagyok, mint egy vadászó oroszlán a szavannán :( A gyereket megkímélendő, elvisszük Db-be a nagyszülőkhöz. Ovis még a szentem szerencsére, nem okoz gondot a dolog és ő is élvezi. Alig várja szegény, hogy az anyja újra normális legyen..., minden nap megkérdezte, hogy mikor vizsgázok már le. Szegény biztos nem fog továbbtanulni, mert egy csomó gátlás alakul ki benne a hülye anyja miatt. 

Szóval a vizsgára elkísért a párom, aki közölte, hogy őt nem érdekli milyen ideges vagyok be kell mennem vizsgázni és kész. Vettem be nyugtatót, bementem és sikerült is a vizsga. Én olyan boldog voltam, hogy leírni sem tudom. Felhívtam a kislányomat, hogy elújságoljam neki. Kurjongatott a telefonba az örömtől, én pedig oltárira szégyelltem magam.... Majdnem sírtam, annyira szégyenkeztem amiatt, hogy a gyermekemnek így kellett várnia, hogy az anyja megcsináljon egy vacak vizsgát, pedig fogalma sincs róla, hogy mi az, hiszen még csak ovis.A férjemen is érződött a vizsga végeztével a neheztelés, de azért persze örült is. Azért neheztelt, mert nem érti, hogy miért fordulok ki ilyenkor teljesen önmagamból, én sem értem, persze ötletem van, mert analizáltam már magam ezerszer, de azt itt most nem írom meg, mert még holnap is ezt a bejegyzést írnám...

A vizsgát követő nap a nyugalomé és a pakolásé volt, hiszen a ház egy lerobbant kaszárnyához kezdett hasonlítani, meglátszott rajta, hogy nem csináltam. A nagyikám mondta mindig, szerencsére még mondja most is :)), kislányom a takarítás egy olyan átok dolog, hogy csak akkor látszik, ha nem csinálod, ha csinálod senkinek nem tűnik fel, hiszen az a természetes...Igaza van, de egyébként iszonyúan utálok takarítani, mindig mondom, hogy engem rosszul kódoltak..., sajnos a páromat sem kódolta erre senki, így nekem kell csinálni :)))

Na mindegy, a lényeg, hogy ezen a szép napon volt a névnapom. Nagyon boldog kis névnap volt. Rengeteg barátom, ismerősöm, családtagom megköszöntött, ami igazán jól esett. Persze volt olyan aki nem, de nem számít...:)

Este elvitt az uram vacsizni, nagyon szuper kis este volt és egy cseppet sem diétás. Bevágtam egy Pina Coladat és valami isteni főételt is ettem. Szóval tuti volt..., mi nem torkos csütörtököztünk, mert nyugalomra vágytunk és nem arra, hogy szabott idő alatt belapátoljunk valamit. Így sem volt drága, mert az egyik kedvenc helyi kis éttermünkbe mentünk...

Egyébként a szervezetem úgy gondolta, hogy bosszút áll rajtam, mert nem diétásan étkezem, ezért egész este görcsölt a hasam, azt hittem orvost kell hívni. Mondjuk már előző este bemelegített, hiszen este 8-kor sült császárszalonnát ettem, nem két falatot, de nagyon jól esett. Erre fél éjszaka fájt az epém. Sajna epekövem van, de eddig még soha nem is éreztem, hogy ott van. Megbeszéltem vele, hogy ezután is így működjön, ne szemétkedjen velem. Erre másnap is, de utána nagyon kiakadtam az epémre és másnapra jobban lettem vagy csak megszoktam újra ezeket a kajákat?

Látom már, hogy kisregényt írok ma...

A péntek még izgalmasabbnak és jobbnak ígérkezett, hiszen jegyünk volt a Duma Színházba, ami egy kávéházban volt megtartva. Isteni volt. Annyit nevettünk, hogy néha csorgott a könnyünk is. Bödőcs Tibor és Badár Sándor volt a fellépő. Nagyon rajta voltak a témán..., este fél nyolctól negyed 12-ig nyomták. Alig akarták abbahagyni...Ott is ettünk finomat, a férjem valami isteni fogas filét evett joghurtos sajtos szószban, hát szívem szerint elszedtem volna tőle, mert én Cézár salit ettem, ami egyébként szintén nagyon jó volt, de a hal az isteni volt...

Már azt hittem, hogy valami csoda történt velünk, annyira szép volt ez a pár nap kettesben a párommal vizsgadrukk és csemete nélkül, de aztán másnap jött a fekete leves.

Elindultunk Db-be és útba ejtettük a nagynéném volt férjét, aki nőgyógyász az egyik vidéki kórházban és szerencsére ügyelt, így meg tudott vizsgálni engem szombaton is.Voltak már egy ideje fájdalmaim főleg ciklus idején, néha olyan erősek, hogy fel sem tudtam kelni. Aztán szedtem a jód-aquat és enyhültek egy picit a tünetek, de teljesen nem tűntek el. Most csinált ultrahangot is a doki és megállapította, hogy mind a két petefészkemnél probléma van. Nem akarom részletezni, hiszen ez eléggé magánjellegű...A lényeg, hogy műteni kell, sajnos azonban a műtét sem végleges megoldás, mert az a valami a petefészkem köré visszanőhet és a statisztika szerint vissza is nő. Lehet késleltetni a dolgot brutális kezelésekkel, de azt nem akarom semmiképpen. 

Azért írtam ezt le, mert a vizsgálatot követő napjaim a megoldás kereséssel teltek. Ennek oka, hogy én ezt nem tudom úgy felfogni, mint egy betegséget, "csak" mint egy megoldandó feladatot. Erre a férjem nevelt rá, hiszen ő is így áll a dolgokhoz, betegségekhez és ez már segített neki egy az enyémnél sokkal súlyosabb betegség leküzdésében. Úgy érzem, hogy mostanra megtaláltam a megoldást, legalábbis remélem. Nagyon sok hasonló helyzetű nőnek volt ez az utolsó esélye egy normálisabb életre (sokkal rosszabbul vannak, mint én) és kipróbálták ezt a gyógymódot és szinte kivétel nélkül jobban vannak. Nagyon sokan várandósok azóta, pedig már majdnem letettek a saját gyerekről, hiszen ez a probléma meddőséget okozhat végül. Persze a kezelés hosszadalmas, hiszen a kialakult állapot sem két hét alatt jött létre... Szóval az a lényeg, hogy mostanra megérett bennem, hogy először ezt a módszert próbálom ki és, ha nem hatásos ne adj isten, akkor még mindig felszabdalhatnak. Bár ezt kétlem, mert én eldöntöttem, hogy a kezelés (egy krém) használni fog. 

Egyébként is nagyon szkeptikus vagyok a hagyományos orvoslással szemben. Nem mondom sokszor nagy szükség van rá és a gyógyszerekre, de ma már ha kell, ha nem felírják ezeket a szereket és sokszor nem azt nézik, hogy ettől meggyógyulsz-e, hanem azt, hogy a tüneteidre megfelelnek, de az okokat sokszor elfelejtik kutatni. Persze ez nem minden bajra igaz, de pl. az enyémre teljes mértékben...

Na azt hiszem eleget vertem már a billentyűket és lassan kisregény formájában is kiadhatom, hiszen olyan hosszúra sikerült. Ezért most búcsúzom. 

Végszóként még annyi, hogy végső soron majdnem csak jók történtek velem ezen a leírt pár napon, hiszen a békémet, az utamat úgy érzem megtaláltam...

Nemzetközi Nőnap

     Mindenkinek nagyon boldog nőnapot kívánok :)))

Mai Öröm :)

A mai délutánon felvettem az egyik fekete kosztüm nadrágomat, ami már régen volt rajtam és teljesen meglepődtem, mert a nadrág úgy állt rajtam, mint "tehénen a gatya", majd leesik rólam. Van hozzá egy öv is és azon sem találtam olyan lyukat, ami rám szorította volna az említett nadrág derekát :))) Az összes hasonló nadrágommal ez a helyzet, de mindenképpen fel kellett öltöznöm most "rendesen", ezért felvettem az említett nadrágot és végül a szokásomtól eltérően tűsarkú csizmát vettem fel hozzá, mert ebben még nem ért le a földre a nadrág szára. :)

Szóval örülök ennek az eredménynek, nagyon jól esett látni, hogy lassan kifogyom a nadrágot :) Azért még fogyni akarok, mielőtt új cuccokat veszek, hiszen még csak 9 kg-nál tartok és mostanában nem igazán foglalkoztam az életmódváltásommal, de ez a nadrág ügy most újabb löketet adott.

A másik öröm, hogy a kicsi lányomnak ma volt a felvételije az általános iskolába. Hülyeségnek tartom a felvételiztetést, de olyan nagy a túljelentkezés és a suli körzeten kívüli sportiskolaként is működik, hogy valamilyen módon szelektálni kell. 52 gyereket vesznek fel és 150-en jelentkeztek. Igazából sport alkalmassági vizsga van. Ebben a suliban kötelező sportolni, de a suli része is elég jó. Nekem tetszik, hogy iskolaotthonos rendszerben működik. A kislányoknak ritmikus gimnasztikázni kell, a kisfiúknak pedig focizni. Ezen kívül van még 5 tornaórájuk is, plusz az angolt is kezdik szeptemberben. Remélem nem lesz nagyon megterhelő neki.

A kicsikém már itt tornázik egy éve, nagyon ügyes kicsi csaj. Éppen ezért nem volt semmi gond a felvételin. A felvételiztető nőci mondta, hogy ő volt a legügyesebb a felvételiző lányok között. Nézték, hogy mennyire hajlékony, futást mértek, távol ugrott. Szerencsére ezekkel nem volt gond. Egyébként agyilag is nagyon topon van, szerintem, bár én egy kicsit elfogult vagyok :) Jövő héten derül ki, hogy felvették-e, nagyon remélem, hogy igen....

Március van :)))

És jön a tavasz.:))) Alig várom, nagyon elég volt már a télből.

Bár az ablakon kinézve még nem a tavasz jut eszembe, de mantrázom a dolgot, hátha akkor hamarabb itt lesz a jó idő. Már nagyon jó lenne :D A legszebb évszak nekem a tavasz, új kezdetet jelent. Ahogy megújul a természet úgy újulok meg én is és a környezetem is. Nagyon várom, hogy a virágágyásban nőjön a jácint, a nárcisz, a tulipán, imádom :)))

Alig várom, hogy ilyen szépséges virágokkal legyen tele a kertem :)

Február utolsó napja...

Hát vége ennek a hónapnak is. Csak kapkodom a fejem, annyira szaladnak a napok. Sajnos ez a hónap betegeskedéssel telt, és még mindig nem vagyok tökéletes. Gondolkoztam mi okozhatta, hogy ennyire kiterített ez a nyavalya, de nem igazán értem, hogy miért ilyen vacak az immunrendszerem. Tegnap is már azt hittem, hogy túl vagyok az arcüreggyuszin, de amikor elmentünk sétálni majd kiszakadt a bal arcom annyira fájt. Ebből arra következtetek, hogy még mindig nem tökéletes..., de több pirulát nem vagyok hajlandó beszedni.

Most egy homeopátiás bogyót nyomok, echinaceat és C- vitamint, remélem ez előbb-utóbb kihozza belőlem az ördögöt (ami úgy tűnik belém bújt :))

Szerencsére a gyerkőc már jól van :) Az a legrosszabb, ha ő beteg. Saját magamat még kúrálgatom, de amikor ő van vacakul, akkor annyira tehetetlennek érzem magam. Persze mindent megteszek érte, de sokkal nehezebb ez lelkileg, mert ő még olyan kicsi, pedig már 7 éves :) 

A megsütött keksz akkora siker lett, hogy a gyerek és az uram még szombat este befalták és másnap az uram nekiállt újabb adagot sütni. Nagyon jó lett az is. Persze én instruáltam, de végül ő sütötte ki. Kétszer akkora adagot sütött, de úgy tűnik ez sem elég túl sokáig, mert már alig van belőle pár szem.

Az biztos, hogy piszkosul laktat és az emésztésemnek is jót tesz. :)))

A kajálásomról való regét kihagyom, mert nem igazán voltam a héten a helyzet magaslatán. Az egyetlen pozitívum ezzel kapcsolatban, hogy tartom a 88 kg-ot, 20-30 dkg kilengésekkel. Persze nem ez a célom, hanem a fogyás, de ez a betegeskedés kicsit lelohasztott, főleg a gyomromat, ami nagyon kikészült...

Most olvasom, hogy jó pár fogyis csaj kacsingat a futás felé. Engem is elgondolkoztat, bár még csak elméleti szinten, mert ilyen túlsúllyal ez nem túl ideális. A gyaloglás azonban igen. Amint jobb idő lesz gyalog fogunk járni az oviba, nem autókával. Ez úgy lesz, hogy odafele busszal megyünk, mert a gyereknek hosszú lenne az a 3 km, de vissza már nincs busz (3 megy reggel a város felé, slussz-passz :))), így én már gyalog jövök haza, persze amíg itthon vagyok. Aztán majd meglátjuk... Ezzel azonban megvárjuk a plusz fokokat, főleg amíg az arcom nem jön rendbe :(

A futóknak kitartást és sok-sok erőt kívánok. Én mindig utáltam futni, de talán egyszer én is belevágok, persze, ha vékonykább leszek :))

Mézes - zabpelyhes keksz

Ma sütöttem, mert már nagyon ki volt éhezve a család. Maradtam azonban reformosítás mellett. Nagyon finom lett ez a keksz, már alig van belőle. Legközelebb még jobban lightosítanám, mert így egy darabban 90 kcal lett egy db és az kicsit sok, de őszintén szólva istenien sikerült. Az én nyafi kislányom is csak nyam-nyamozik, aminek nagyon örülök.

Szóval a recept.

Hozzávalók:

20 dkg zabpehely

10 dkg teljes kiőrlésű liszt ( én tönkölyt használtam)

fél tk szódabikarbóna

1 tk almás süti fűszerkeverék (ez volt itthon, de a fahéj is elég)

1 tojás

5 ek méz (lehet persze mással is )

10 dkg margarin

10 dkg durvára darált dió

3 dkg étcsoki

A szárazakat összekevertem és utána hozzáadtam a "nedveseket" is és összegyúrtam. Aztán kis golyókat formáltam belőle és utána kilapítottam sütőpapíron és 160 fokon 20-25 perc alatt megsütöttem.

Ebből 31 db lett és 1 db-ban még így is 90 kcal volt. 

Természetesen legközelebb változtatok és úgy számoltam, hogy akkor kb. 50-60 kcal lenne 1 db kcal tartalma. A mézet helyettesítem xilittel vagy édesítővel. A margarinból lightot használok és a diót is felezem. Ez sokat segítene rajta.

Az már szerintem elfogadható lenne, de így is megkóstoltam és tényleg nagyon finom és kb. fél óra alatt sütéssel együtt is kész volt.

Ezt a sütés után gyorsan lefotóztam, mert az első adagból már csak 1 maradt :)

Alakulok...

Mármint egészségileg. A gyomromat viszont nagyon kikészíti ez a sok gyógyszer, amit az elmúlt időszakban szedtem. Sajnos még mindig arcüreggyuszim van, de érzem, hogy ha lassan is, de gyógyul. Nem emlékszem mikor ütött ki ennyire valami. Sajnos nem csak én, hanem a párom is nehezen gyógyul. Valami nagyon makacs, lerázhatatlannak tűnő "ajándékot" hozott haza nekünk a kicsikém.:) 

Mindez rányomja a bélyegét a kajálásomra is. Próbálok sok gyümölcsöt és zöldséget enni, de sajnos olyan hányingerem van az antibiotikumtól, hogy csak úgy tudom bevenni, ha kenyeret és tejet eszek, iszok utána. Ki kell párnázni a gyomromat. Eszek probiotikumot is, mert tönkreteszi a bensőmet a gyógyszer. Remélem már nem tart sokáig...

Na elég volt a panaszból :)

Nagyon jó hétvégét töltöttünk Db-ben a szülőknél. A betegeskedésünk ellenére nagyon jól éreztük magunkat. Szombaton még nem szedtem az antibogyót és elmentünk borozni, ami nem volt túl diétás, főleg, hogy isteni tokaji sárgamuskotályt ittam az egyik kedvenc éttermünkben. Éhesek nem voltunk, így "csak" ittunk. Borozni szinte csak itt szoktunk, mert Bp-en még nem találtunk normális borozót megfizethető áron. Nekem hamar megárt a pia, ennek jegyében ittam 5 dl bort és tényleg éreztem egy kicsit, vigyorogtam egész este.:) Persze a párom egész este heccelt, hogy milyen jó kedvem lett. Általában nem árt meg ennyi, de szerintem most le vagyok egy kicsit gyengülve. Utána kitaláltuk, hogy még császkálunk és elmentünk este 10-kor egy olyan étkezdébe, ahova megboldogult egyetemista korunkban jártunk. Mindig ide ültünk be enni egy hamburgert vagy bolognai spagettit. Imádtuk ezt a lepukkant helyet. Isteni volt a hambi, nagy buci zsemlével, sok-sok zöldséggel és kis asztalokkal, ahol jókat lehetett üldögélni, mindezt potom áron. Ez a hely még ma is megvan és bementünk nosztalgiázni egy kicsit. Sajna ettem a jó kis sajtburgerükből és nagyon-nagyon jól esett, bár  a súlyom valószínüleg nem örült neki annyira. Nem baj, annyira jól éreztük magunkat, rengeteget nevettünk, szóval igazán jól sikerült este volt.

Az egyetlen baja az volt a hétvégének, hogy gyorsan véget ért és már jöttünk is vissza, pedig jó lett volna még maradni. Találkoztam még egy régi gimis barátnőmmel és plusz ajándékként megvizsgált (fül-orr-gégész dokinéni) és ellátott tanácsokkal, recepttel a kúrálást illetően. Azt betartom és lassan tényleg a gyógyulás útjára léptem.

Sajnos, mint fent is látszik adtam a hétvégén az életmódváltásnak, de vasárnap reggel sem mutatott többet a mérleg, amin csodálkoztam, de azért örültem neki. Sőt a nagyikám mérlege 87 kg-ot mutatott, ami jólesett a lelkemnek. Tudom, hogy nem azon mérem magam általában, de azért jó volt egy kis megerősítés. Úgy tűnik, hogy amíg a gyógyszert szedem, addig csak megpróbálok odafigyelni, de aztán újból nekivágok és folytatom.

Eléggé csapongok, így mára befejezem..:)))

Brokkoli krémleves - recept

Úgy gondoltam leírom ennek a nagyon egyszerű és finom ételnek a receptjét ide, hátha valakinek bejön. Nálunk az egész család imádja és minden mennyiségben meg bírjuk enni. Ráadásul könnyen és gyorsan elkészíthető :)

Brokkoli krémleves

Hozzávalók:

 kb. 4 személyre elegendő bőven az alábbi mennyiség.

1/2 kg brokkoli

só, szerecsendió (ki mit szeret bele, nekem ennyi elég)

kókusztejszínes v. kókusztejes habarás

Elkészítése:

Felteszem főni a brokkolit a fűszerekkel és amikor megfőtt botmixerrel pürésítem és utána öntök bele kókusztejszínt (ízlés szerint, de kb. 1 dl elég). Nem lesz olyan sűrű, mert nincs benne liszt, de nagyon finom és kal. szegény.

A levest én reszelt sajttal eszem, a kislányom kap hozzá pirítóst.

Szerintem egyszerű és nagyszerű étel. Kenyér, illetve sajt nélkül kb. 80 kcal egy adag. Szerintem ez nem sok, még kenyérkockákkal sem több 150 kcal-nál...

Elszúrtam a mai kaját...

Szóval megígértem magamnak, hogy leírom a napi kajáimat és őszinte leszek, mert így talán "más" szemével látom a napi kajálásaimat. A mai napom katasztrófálisra sikerült. Aki elolvassa láthatja, hogy elég egyhangú lett a mai napom, de sajnos nem igazán voltam olyan helyen, hogy mást egyek, de holnap főzni fogok :))) 

A tervem a holnapi napra, brokkoli krémleves, tejfölös csirkemell és párolt zöldség. Ezen kívül takarítás minden mennyiségben.... Nagyon nincs kedvem hozzá, de nem bírom utolérni magam a betegség óta. Holnap már vinnem kell tornázni a kicsi lányomat, így elég gyorsnak kell lennem, ami rám nem jellemző. Inkább komótos vagyok :)))

Már nagyon régen szerettem volna elmenni az egyik masszőr ismerősömhöz. Nagyon jó a csaj. Olyan erős keze van és olyan istenien masszíroz, hogy teljesen újjászületek a masszázs végére. A mai  délután eljutottam hozzá végre. Nagyon örültem neki, a baj csak az volt, hogy teljesen legyúrta a izom letapadásokat és az piszkosul fájt.... Azért fájt ennyire, mert elég régen jártam nála. Megállapította, hogy sokat fogytam. :)
Remélem igaz. Azt mondta, hogy teljesen fel vannak puhulva a zsírpárnáim és azokat gyúrta, hogy eloszlassa őket és, hogy a méreganyagot kipasszírozza belőlem. Hát nem volt semmi. Még soha nem fájt ennyire a masszázs...., remélem hatásos lesz.

Délután pedig kitalálta a férjecském, hogy menjünk vegyünk neki cipőt (télit), mert a mostaninak kiment a hátán és, hát most lehet olcsón venni :))) Így vettünk neki egyet és közben, hogy én se maradjak ki vettem egy melltartót és egy pulcsit a gyereknek. Jó kis leárazások vannak... Egy szóval, piszok későn értünk haza, így nem volt már kedvem főzni, így azt ettünk ami volt. A gyerkőc pl. az egészséges élet mintaképe, így 5 db kiwit nyomott be vacsora gyanánt. Olyan pálcika a lelkem, hogy a nadrágokat át kell alakítani neki, hogy jó legyen a derekán és a fenekén... Az ő méretében már nincs állítható derékgumi a nadrágban...

Jó sok hülyeséget összehordtam, így most el is megyek alucikálni :)))

Egy szép tavaszi nap....

arra vágyok, de nagyon :))))

Ezzel szemben még mindig orrhangom van és gyulladt az arcom, homlokom. Azt kell azonban mondjam, hogy jobb a helyzet, már nem fáj annyira a fejem és a felső fogsorom, gondolom javulok, csak nem az általam elvárt szinten :(((

Ma pakolgattam a szekrényemben, sajnos még nem mondhatom, hogy mindent kinőttem, legfeljebb egy kicsit lazábbak a cuccok, de ne legyek telhetetlen, hiszen nem vagyok magamhoz inkvizítor. Irigylem a csajokat, hogy olyan elszántak tudtak lenni. Nálam az a baj, szerintem, hogy már annyira megszoktam a látványomat, hogy igazából nehezen tudom elképzelni magamat vékonyan, hiába a motivációs fotó. Kicsit olyan mintha beletörődtem volna, de nem akarok, ezért ilyenkor adok egy jó nagy pofont magamnak vagy keresek valami elérhető célt.

Van erre egy ruhám, de rájöttem, hogy más cél kell, mert az a ruha olyan szűk rám, hogy a viseléséhez még kb. 20 kg-ot kell leadnom és még akkor is lehet, hogy szűk lesz. Szóval elég hülye cél, de most találtam egy másikat. 

Tavaly márciusban jártam egy barátnőmnél Manchesterben, nem ragozom, hogy milyen alacsony árakon lehet, tök jó cuccokat venni, legalább 3-4x-es fizetésből, de így van. A lényeg, hogy nem volt tervbe véve, de bevásároltunk. Vettünk annyi ruhát és cipőt, hogy új bőröndöt kellett venni :), mindezt olyan olcsón, hogy szinte a mai napig hihetetlen a számomra.

A lényeg azonban, hogy vettem egy tavaszi kabátot is, amely "csak" egy kicsit szűk, nem kell bele olyan sokat fogyni. Nagyon tetszett mindig szerettem volna egy ilyen kabátot, de itthon nem láttam rám valót, mivel az óriás méretkategóriába tartozom vagy, ha volt, akkor megfizethetetlen volt a részemre...

Ez a kabát azonban csak egy picit volt passzos, azóta még híztam és most újra fogytam és most megint egy kicsit passzos. Az a célom, hogy mire az időjárás megengedi és fel tudnám venni, addigra belefogyok. Igazából nem tudom, hogy ez hány kiló múlva lesz, de rajta vagyok és bőszen próbálgatom :)))))

Remélem idén tavasszal már nem csak a szekrényem lakója lesz :)))

Elkezdtem naponta lejegyzetelni a napi kajolásomat, mert eddig a kcalendarba írtam, de így nem tudtam közzé tenni. Így nem látja senki, hogy miket bűnözök, de ha ide beírom, akkor bele lehet szólogatni, hogy hé ezt nem kéne vagy nem így kellene.... Szóval beírok mindent, vállalva a megvető hozzászólásokat is :))))

Legyen már végre tavasz!!!!!

Nagyon elegem van már ebből az időből. Az arcüreggyulladásból és pajtásaiból. Ráadásként meg még szerencsétlenkedem is.... Infralámpázom az arcomat és a homlokomat és ennek során a lámpa ráesett az orromra, persze forrón. Leégette az orromról a bőrt :( Hát ilyen béna is csak én lehetek. az ismerőseim szava járása is mindig ez volt, gyerekkoromtól kezdve. Veled mindig töörténik valamiiii !!!:)) Ez mind igaz, nagyon gáz tudok lenni. A lényeg, hogy most meg van égve az orrom. Már csak ez hiányzott :))) Na mindegy....

A mai délelőtt elmentünk boltba a családdal, mert már időszerű volt. Ennek során jelentette ki a leánykám, hogy forró csoki akarna inni. Erre én is megkívántam. Beültünk egy gyönyörű kávéházba és cukrászdába az Üllői úton. A z ajtóban egy fotó a személyzetről és Angelina Jolieról :))) Persze azt, hogy ő van a képen csak onnan tudtam, hogy a személyzet mondta :) Innentől megismertem a hölgyet, de addig inkább egy fekete ruhás titkos ügynöknek néztem. Fekete ruha, tetőtől talpig, fekete napszemüveg, stb. Igazán üdítő látványt nyújtott :D

Mi azért leültünk és rendeltünk forró csokit és sütiket. Én úgy megkívántam a gesztenyepürét, hogy el sem tudom mondani. Kihoztak egy normál adagot, ami szerencsére fele akkora volt, mint az igazi adag. Mini adag, megkóstoltam és alig bírtam lenyelni. Olyan édes volt nekem, hogy szinte rosszul lettem. Alig bírtam lenyomni belőle pár falatot. Ami nem baj, mert már így is akkora lelkifurdalásom volt, mint a ház. De ha nem lett volna elég még megkóstoltam a lányom forró csokiját és Sacher tortáját, stb. Szóval legalább 500 kcal benyomtam és még jól sem éreztem magam, mert folyamatosan kerülgetett a hányinger... Na mindegy. Nem nekem valóak ezek az édességek, mert már elszoktam az édestől. Sajnos a csoki még mindig jöhetne. Bár most még az sem.

Szóval megpróbálok nem foglalkozni azzal, hogy mennyi felesleges kalóriát tömtem magamba ma, mert holnaptól összeszedem magam és kizárólag olyan ételeket fog enni, amik beleillenek az új életmódomba :)))

Jó sok összevisszaságot hordtam itt össze, de a lényeg, hogy holnaptól újra visszaállok a fogyózás útjára, mert messze még a nyár :))))

Zsírégetők :) - 76. nap

Nem jutott eszembe jobb cím. Nem igazán állok a helyzet magaslatán. Tegnap elmentem a csajszival farsangozni és vagy plusz megfáztam, vagy még jött egy kis plusz betegség. Ilyen még nem volt velem :(

Nem elég az arc, homloküreg gyulladás. Olyan a hangom, mint egy láncdohányosé, tele van az arcom, a homlokom és, ha ez nem lenne elég, éjjel - nappal fújom az orrom. Erre rárakódott pluszba egy kis megfázásszerű orrfújás. Szóval halmozom az élvezeteket :) Több, mint 1 hete nyűglődöm és messze még az egészség, sajnos úgy érzem. Remélem nem így lesz és hétfőre legfeljebb kutyabajom lesz :))))

A pihenésem közepette, nem lévén jobb dolgom, tévét néztem. Az egyik adón vetítik éppen a Zsírégetők c. fogyós műsort. Ez hasonlít a Mo-i fogyjunk minél többet műsorhoz, ez az amerikai változata. Mivel az Usa-ban rengeteg túlsúlyos ember van, ezért ez a műsor hatalmas népszerűségnek örvend odakinn. Amit most vetítenek az a 7. évad. Szóval nem semmi. Figyelem ezeket az embereket, van köztük alig 20 éves is közel 200 kg-osan és a többiek is jóval 100 felett vannak. Elképesztő túlsúllyal rendelkeznek. Szörnyű látni, hogy emberek ezt teszik magukkal, persze én is ezt tettem, csak kevesebb  túlsúlyt értem el. 

Ez a műsor azt hiteti el Veled, hogy kemény melóval bármekkora túlsúlytól meg tudsz szabadulni, nagyon rövid idő alatt. Szerintem ez egy kétélű fegyver...

Tény, hogy ezeknek az embereknek hatalmas túlsúlya van, de olyan gyorsan fogyasztják le őket, hogy az már egy kicsit ijesztő. Van olyan a mostani adásban, aki több, mint a felét veszítette el az induló súlyának, alig 18 hét alatt. Hetente átlag 3 kg-ot fogynak. Rengeteg. Nyilván még mindig jobb ez, mint az a túlsúly amivel nap, mint nap megküzdenek. Ezzel csak az a baj, hogy ezeknek az embereknek a nagy része elég gyorsan visszaszedi a leadott súly nagy részét. Ha szerencséje van, akkor nem többet. Arra nem tanítják meg őket, hogy hogyan tartsák meg a súlyukat, hogyan éljenek másképpen, hiszen ezt a súlyt egy izolált környezetben, pontosan meghatározott étrend és edző segítségével érték el. Nem tanítják meg őket az egészséges ételeket elkészíteni, stb. Ezek nem könnyű dolgok. Ilyenkor fejben sokkal többet kell dolgozni, szerintem. Természetesen nem nézem le azt, amit elértek, hiszen fantasztikusan ügyesek voltak abban az időszakban, amíg tartott a műsor. Utánanéztem a neten és a lefogyottak jelentős része 1-2 éven belül visszaszedte a leadott túlsúlyának jelentős részét. 

Mondjuk próbálom pozitívan nézni, hiszen már azért a pár megmentett életért  (aki nem hízott vissza) megérte, hiszen ők egy másik életet nyertek maguknak. A magyar műsorban résztvevők jelentős része is visszaszedte a leadott súlyokat, talán a győztest kivéve. Biztos volt köztük még olyan aki megtartotta a súlyát, de nem találtam róla adatot. A magyar győztes viszont tartja a súlyát. Minden elismerésem az övé.

Nem egyszerű helyzet, hiszen nagyon fontos, hogy lefogyjanak, de hát ne legyünk telhetetlenek, hiszen ez egy VERSENY, és itt az eredmény a legfontosabb....

Én is próbálok lefogyni, nekem nem megy olyan gyorsan, mint a tévés "partnereknek", de nagyon remélem, hogy az én fogyásom tartósabb lesz. Az biztos, hogy én most jelen helyzetben nem teszek meg mindent a fogyás érdekében, hiszen még nem tornázom, pedig most már kellene, és fogok is, amint meggyógyultam...Először le kell győznöm ezt a fránya betegséget és sikerülni fog, remélem minél hamarabb. 

Hát ennyit akartam erről írni. Jelenleg azt mondhatom, hogy 88,7 kg vagyok. Nem mondom, hogy elégedettséggel tölt el az eredmény, hiszen 2,5 hónap alatt "mindössze" 8,5 kg-ot fogytam, ami nem olyan sok, de ha figyelembe vesszük, hogy milyen intenzitással, nehezítésekkel telt ez az időszak azt gondolom szép eredmény. Remélem azonban, hogy hamarosan jobb eredményt érhetek el. Az sem baj, ha a következő 2,5 hónapban is "csak" ennyit fogyok, hiszen akkor már elérem a 80 kg-ot és ez már nagyon jó lenne. 

És hol van még a nyár???? :)))))))

Mindenkinek sok-sok erőt és kitartást kívánok az életmódváltáshoz :)

Farsangoztunk :)

Fantasztikusan indult a reggel, függetlenül attól, hogy a közérzetem csak egy kicsit lett jobb. Ma van az ovis farsang, amely során minket szülőket is bevonnak a mulatságba, egész délelőttös hepaj. Nem csak a gyereknek, hanem nekünk szülőknek is be kell öltözni. Ez mindig gondot okoz, mert persze sem időnk, sem kedvünk beöltözni, ezzel foglalkozni. Így mindig arra alapozunk, hogy hátha valami egyszerű és nagyszerű ötlet kipattan az agyunkból. Én idén a betegségemre alapozva, betegnek öltöztem :) , a kedves férjuram pedig túsznak :), egyszerű és nagyszerű, mivel könnyen megvalósítható és jópofa is volt. A lányom persze tündérhercegnő volt, csodaszép kicsi lányka. Nagyon jól éreztük magunkat, köszönhető ez az óvó néninek, akinek annyi energiája van mindig, hogy egy atomreaktort is rá lehetne kötni és még ötletességben is utolérhetetlen.

Egy szóval nagyon jó volt. Remekül éreztük magunkat, pedig minden tagom sajgott, de hát egy betegtől ezt várják :)

A másik pozitívum, hogy a mai napra a súlyom 88,9 kg volt, aminek nagyon örültem :) Pedig szinte folyamatosan ennék, hogy a gyomrom, már nem fáj annyira. Az ízeket azonban még mindig nem érzem úgy, mint régen, de már javulgatok. A gyógyszerek miatt talán, nem tudom, de olyan farkaséhség tör rám minden étkezés előtt, amilyet mostanában nem éreztem. 

Megyek kártyázni a lánykámmal :)))))

Még mindig betegen :(((

Sajnos azt kell mondjam, hogy évek óta nem voltam ilyen beteg :( "Szerencsére" engem terített le jobban a betegség nem a gyereket. Még mindig nagyon vacak vagyok, minden este magas lázam van, arcüreg, homloküreg gyulladás, folyamatosan köhögök. Átérzem, milyen az, amikor nincsenek ízek. Napok óta kizárólag azt érzem, hogy az étel meleg vagy hideg, illetve, hogy édes vagy sós. Semmi mást, a szagokkal ugyanígy vagyok. Semmilyen szag, illetve illat nem zaklat, nem érzek semmit. Ráadásul az elkezdett antibiotikumra, távgyógyítás eredménye, nagyon érzékeny a gyomrom. Először puffadtam, majd boáztam..., stb. Így új gyógyszerbe kezdtem, mivel nem igazán javulok....

Most megyek és pihenek tovább, mert nagyon gyenge vagyok.
Egyetlen előnye  a dolognak, hogy már 89 kg vagyok..., bár eléggé összevissza kajálok, mikor éppen, mit bírok belepasszírozni a gyomromban, ami benn is marad. Tegnap este gyomornyugtatónak sóba-vízbe-héjába  főtt krumplit ettem....

Most megyek, remélem péntekre jobban leszek, mert a leányzónak farsangja lesz...:)

90 kg alatt vagyok!!!

Örülök neki, hogy ma reggel a mérleg 89,6 kg-ot mutatott. Ez még nem teljesen 89 kg, de már alakul. A kicsi lányom is jobban van szerencsére :)

Ennyi az öröm mára :), mert egyébként annyira vacakul vagyok, hogy csak hálni jár belém a lélek... Szétmegy a fejem, ömlik az orrom, lázas vagyok, ráz a hideg, iszonyúan fáj a torkom, egy szó, mint száz lehetnék jobban.
Alig aludtam valamit az éjszaka. De, ha ez nem lenne elég a férjecském legalább olyan jól van, mint én. Azt mondja, hogy jól van, de látom rajta. Valószínűleg nincs annyira vacakul, mint én, de az is lehet, hogy jobban tartja magát. Mindenesetre nekilátott tejbegrízt gyártani. Az megy neki. Tudom, hogy nem illik bele a fogyózásba, de lehet, hogy egy pár falatot eszek belőle, mert nincs erőm reggelit készíteni magamnak...

Megyek is és most lefekszem pihenni. Mindenkinek szebb napot, mint az enyém :)

Végre péntek!!!

Sajnos elkaptam a kisasszonytól a bacikat. Ez nagy-nagy örömet okoz nekem :) Egész éjszaka rázott a hideg, szerencsére ő már jobban van. Még nem gyógyult meg, de már jó úton van. Sajnos a kedves férjem is vacakul van, bár ő elment dolgozni, mert az élet nem áll meg :) Szegény úgy sajnáltam kora hajnalban, amikor felkelt.

A hab a tortán, hogy mára színházjegyünk van délutánra a Tháliába. A Popeyet nézzük meg. Rendkívül örülök neki. Veszek be Algopirynt és nyomás a színház, alig várom :( A kislányom bezzeg nagyon várja, inkább meggyógyult mára, nehogy lemaradjon....

A mai napi pozitívum, hogy a súlyom reggel kereken 90 kg volt, már alig várom, hogy 8-al kezdődjön. Remélem ez holnap reggelre összejön. Nagyon várom már. Bár az elmúlt két napban nem kívántam annyira az édességet, mára pedig már az ételt sem kívánom, de azért bediktáltam magamba 1 vékony szelet graham kenyeret, egy kis kenőmájassal. Az volt itthon. Mindjárt pucolok kiwit és almát magamnak és a gyereknek is.Nagyon finom kiwit vettünk, olyan édes, mint a méz.

Az ebédet is megejtjük mielőtt elmegyünk. Még két napja főztem húslevest a kis beteg miatt, abból még mindig van és anyukám hozott a hétvégén még rakott kelkáposztát. Abban van rizs is, de olyan keveset ettem belőle tegnap is, hogy azt gondolom ma is bele fog férni. Ha nem eszek itthon akkor biztos befigyelne valamilyen szendvics vagy pogácsa a színházban. Remélem jobban leszek délutánra, mert most elég vacakul vagyok...

Tornázni mostanában nem volt erőm és energiám, de ha meggyógyulok összeszedem magam. Egyébként is elterveztem, hogyha a súlyom 8-al fog kezdődni, akkor mindenképpen nekiállok sportolni, ha mást nem sétálni, gyors tempóban. Gondoltam beszerzek egy pulzusmérő órát, bár nem tudom, hogy kell-e az nekem...
A mostani ülést feleslegesen számolja, hiszen azzal nem sok kcal-t égetek :)))

Megyek összeszedem magam és a helyzet magaslatára emelkedem valahogy....:)))))

Olvasgattam, hogy a többiek 2 hónap alatt milyen sokat fogytak. Majdnem kétszer annyit mint én. Nem foghatom másra a dolgot csak magamra, hiszen nem viszem túlzásba a kaja megvonást. A kcal jó, de az összetétel nem igazán. Bár, ha kb. havonta 4 kg-ot tudok fogyni az jó lenne. Most azért belehúzok.....

Megvan a kép!!

 Nehezen találtam olyan képet, ahol vékony vagyok, de végül nagy nehezen sikerült. Biztos van még képem, de nem tudom, hogy hol, ez akadt a kezembe. A kisfiú a nyakamban az unokatesóm, aki mára 197 cm magas :) Remélem nem haragszik meg, hogy akaratán kívül közzéteszem a kicsi kori képét :)))

Szóval ezen a képen 19 éves vagyok, nem tegnap volt. Ezután még pár évig ilyen voltam, de utána megindultam a lejtőn. Ez a kép lesz a motivációm. Nem látszik a pontos alakom, de azért sejthető talán. Én mindenesetre tudom, hogy itt olyan 59-60 kg vagyok. Néhányan lekövéreztek... Mondjuk tényleg nem látszok olyan vékonynak, de a póló eléggé takar :)

Szerintem én ezt a képet csak pár napra teszem fel, mert nem akarom, hogy túl sokan csámcsogjanak rajta :)

Motiváció!!!

Elterveztem, hogy elő fogok keresni magamról régi képeket, ahol vékony vagyok. NEm lesz egyszerű dolgom, mert abban az időszakban, amikor vékony voltam menthetetlenül kövérnek és csúnyának éreztem magam, így nem nagyon engedtem magamról fotókat készíteni :( Jó nagy marha voltam. De azért nem adom fel keresem, kutatom és scannelem...
Kíváncsi vagyok találok-e olyan képet, amit motivációként előkaphatok :)))
A kövér képek nem jók, bár jók lehetnének, de már annyira régen vergődöm ebben az állapotban, hogy nem igazán akadok ki rajta, legfeljebb a bikiniseken...

Betegek lettünk :(

Sajnos tegnap éjszaka a kicsi lányom belázasodott, így tanulás helyett őt ápolgattam. Szerencsére jól viseli a betegséget, bár amikor 39 fokos láza van, akkor csak fekszik és fájlalja mindenét. De amikor nincs láza akkor rosszabb, mint két ördög. Szemtelen kis rosszcsont :) Ez is mutatja, hogy nem beteg annyira. Hála az égnek, amíg rosszalkodni van ereje, addig nincs nagy baj :) Most is az apját cukkolja...Nem hagy neki nyugtot, de szerencsére az apja jól bírja...

Remélem hamarosan meggyógyul a kisasszony, mert péntekre színházjegyünk van, mármint nekünk hármónknak. Már egy hónapja megvettük a jegyeket, alig várja a csajszi az előadást. A Popeye-t nézzük meg a Thália színházban. Remélem jó lesz, és azt is remélem, hogy el tudunk menni. Nagyon várjuk már...

Az életmódváltásnak nevezett fogyókúrámmal nagyon vacakul állok. Folyamatosan édességet ennék, nem tudom, hogy ez miért van. Úgy érzem most vagyok a mélyponton, pedig még alig 2 hónapja kezdtem el az egészet. Szánalmasnak érzem magam. Alig fogytam valamit és nem is haladok és akárhogy is csűröm-csavarom viszonylag sokat eszek. Ma még nem ettem sokat, de befigyelt pár db keksz is ( 1 db 3 g), nem ettem belőle sokat, de nagyon nem lett volna szabad. A tegnapi napomat le sem merem írni. Ettem csokit, babapiskótát, ittam tejet, stb. Nem is tudom igazából, hogy még miket ettem. Nem is számoltam már a végén. Jó nem ettem többet, mint egy átlag kajálás, de az kb 2000 kcal, ami nem fér bele egy napomba. Tudom, hogy fejben dől el a dolog. Nálam dől jobbra-balra. Akarom, de az akaraterőm az most szinte a béka feneke alatt van. Pedig nagyon szeretnék változtatni, de most nem érzem magamban a kellő erőt hozzá. Lehet, hogy csak mélyponton vagyok és átevickélek rajta hamarosan. Legalábbis  remélem. Nagyon tudatosnak kell lennem. 

Eldöntöttem, hogy minden egyes falatot lejegyzetelek ahogy eddig is tettem. Az, hogy a homokba dugom a fejem nem segít :(

Szóval a mai kajáim a következők voltak:

Reggeli: 4 dkg slim toast, 2 dkg kolbász, 2 dl 1,5 tej, 1 dkg vajkrém, 2 tojás 402 kcal, 28 g ch

Tízórai: kiwi   27 kcal, 6 g ch

Ebéd (du. 3-kor ): pulykacombból húsleves, sárgarépa, főtt csigatészta 4dkg, pulykacomb 230 kcal, 20 ch

Uzsonna: győri keksz 10 db :((( ; 1,5 dl tej      244 kcal, 32 g ch

Vacsora: 2 falat juhtúrós galuska :( + még eszek pár falat valami fogyósat, mert ettől nem igazán laktam jól.

                70 kcal, 10 ch 

              50 g kiwi  27 kcal, 6 g ch

Ez kb. eddig 1000 kcal, lehet ma még eszek joghurtot vagy ilyesmit, majd meglátom. Ezt azonban hamarosan meg kell ejtenem, mert késő lesz.

A mozgást is eléggé elhanyagoltam az elmúlt héten. Az egyetlen mentségem, hogy nagyon fáj a hasam, de azért vehettem volna erőt magamon :(

Na abbahagyom az önostorozást és megpróbálok az elérendő célra összpontosítani !!!!

Azért sem hagyom abba, nem szabad. Az jutott eszembe, hogy az is baj lehet, hogy már nem emlékszem arra milyen voltam vékonyan. Arra gondoltam, hogy keresek egy képet, beszkennelem és megpróbálom kinyomtatni és kirakni valami jól látható helyre, hátha az segít. Meglátjuk...

Elkezdődött a február!

A mai napról inkább jót vagy semmit :) Azt hiszem inkább a semmit választom....
Bár lehet, hogy később változtatok még..., tornáznom kellene, remélem ma este rászánom magam :)
Mindenki olyan ügyes körülöttem, én meg csak nézek...

Hétfő van!!!!

Elkezdődött egy újabb hét. Nem mondhatnám, hogy sikeresen zártam, hiszen a beütemezett vizsgámat elhalasztottam. Mostanra eldöntöttem, hogy ennek így kellett lennie. Általában nem halasztgatom a vizsgákat, de most eléggé berezeltem és bele is lovaltam magam. Teljesen biztos voltam benne, hogy így nem szabad vizsgázni mennem, hiszen a gondolatnak teremtő ereje van. Én meg tettem róla, hogy ez legyen. Annyit paráztam amit az elmúlt években soha. Most már mindegy. A vizsgabizottsági nő rendes volt. Azt mondta, hogy sokan halasztanak, így talán tud nekem 2 héten belül időpontot adni, így tanulok tovább. A hétvégét viszont kihagytam. Kicsit töltődtem.

Nagyon jó kis hétvégénk volt. Eljöttek anyukámék vonattal Db-ből hozzánk, megköszönteni a kisunokájukat, az egyetlent. Megsétáltattak egy tortát, hoztak mesés könyvet a kiscsajnak, Andersen összest és egy Mi micsoda könyvet. A leánykám tiszta könyvmániás lesz lassan. Pont, mint a szülei :) Mondjuk nem tehet mást, hiszen állandóan olvasunk neki. Már vagy 10 regényt olvastunk fel neki, a meséktől, ismeretterjesztő könyvektől eltekintve. Szóval örülök neki, hogy szereti a könyveket, bár sajnos manapság már lassan luxusnak számít a könyvvásárlás. Így sokszor vásárolunk neki antikváriumból és azoknak ugyanúgy örül.

Nagyon eltértem a témától :) Megjöttek a szüleim és úgy volt megbeszélve, hogy este elmegyünk a barátainkkal bowlingozni, de A.-nak (ő a férjem) becsípődött a dereka. Így megbeszéltük, hogy inkább gyerekestől átjönnek hozzánk, így legalább megismerkednek a szüleimmel. Végül nagyon jól sült el a dolog :) Este 10 körül mentek haza, itt laknak 2 utcányira. A gyerkőcök is jól eljátszottak, nagyon örültem neki, mert 3 gyerek mindig bír veszekedni valamin, de most tündérek voltak. Csináltam palacsintát gyors menetben, nem jutott más eszembe, sajnos én is ettem belőle kettőt..., de a barátnőm kisfia, - 4 éves -, nem semmi, állandóan enne, olyan átéléssel eszik, hogy öröm nézni. Még alig sült meg a palacsinta, de ő már ott topogott és várta az első adagot. Aztán hipp-hopp megevett 3 jó nagy palacsintát. Nem semmi a srác, a lányok összesen ettek 1-1 palacsintát. Egy szó, mint száz, jó kis este volt.

Vasárnap köszöntötték fel a szüleim Lénát és ettünk a tortából is, sajnos én is. Mentségemre legyen mondva, "csak" két falatot ettem és nem is volt finom... Délig játszottunk és videóztunk, az én kicsi lányomról néztünk régi videókat, amiket ők még nem láttak. Aztán du. 2 óra körül feltettük őket az IC-re és hazavonatoztak.

Jó kis hétvége volt, bár kajailag nem álltam a helyzet magaslatán, de mától újra bekeményítek, bár éppen mindent kívánok, mert megjött...Ilyenkor meg tudnám enni a vakolatot is, de kitartok, mert már nagyon furdal a lelkiismeret a hétvége miatt. 

Olvasgatom a fogyis társak oldalait és nagyon sokat segítenek. Bevallom, hogy talán még jobban elhagytam volna magam a hétvégén, ha nem merítettem volna erőt belőlük. Nagyon ügyesek egytől-egyig. Őket látva látom, hogy van remény, ha kitartóan csinálom és nem adom fel, akkor sem, ha vacak napom van, ha minden közbejön, mert kárpótol érte az eredmény. 

Olyan régóta vagyok kövér, hogy már sokszor arra sem emlékszem, hogy milyen voltam vékonyan. Tegnap belenéztünk az esküvői videónkba és már ott sem voltam vékony, olyan 74-75 kg, de az kb. 20 kg-al kevesebb, mint a mostani súlyom. Látom, hogy azt az állapotot mindenképpen el szeretném újra érni, de látva azokat még vékonyabb szeretnék lenni. Na de ne legyünk telhetetlenek :)

Most megyek, mert még pakolásznom kell és megint tanulnom. Elterveztem, hogy most nem fogom ennyire belelovalni magam a tanulásba, mert nem vezet jóra. Sajnos nem biztos, hogy sikerül, de rajta leszek !!!!

Jövő héten farsang az oviban. A lányom hastáncosnő akar lenni!!! Jaj, honnan szerzek neki cuccot :)))