Napi dolgok

A mai nap is jól indult, mint az elmúlt hét összes napja. Ez legfőképp annak tulajdonítható, hogy süt a nap :), ami itt elég nagy ritkaság. Lassan 5. napja süt a nap, tegnap bekavart egy kis köd, de ettől függetlenül rendületlenül süt. Ilyen, amióta itt élek nem nagyon volt. Voltak napsütéses órák és viszonylag kellemes idő (max.22-24 fokkal), de ilyen, mint az elmúlt pár napban, nem nagyon fordult elő.  5 napig felhő nyomát sem láttuk, persze nem volt túl meleg (12-14 fok) :). Persze itt (Manchester) inkább ez a furcsa, bár mindenki élvezi, szerintem.

A párom most  kezdett új munkahelyen, ahol lassanként át kell állnia az éjszakai munkára, mert állandó éjszakára vették fel. Ez azt jelenti, hogy 4 napon át dolgozik 12 órás műszakokban. Ehhez próbál hozzászokni. Ma reggel 8-kor jött haza a munkából és most alszik. Így nagyon csendben kell lennem, ami nehezen megy :)

Ma reggel elvittük a gyerkőcöt a suliba. Érdekes a suli téma errefelé. Mindenkinek más erről a véleménye. Sok ismerősöm szerint (magyarok és persze más nemzetiségűek) az oktatás jó úgy, ahogy van, mert legalább nem stresszelik a gyerekeket..., nincs tankönyv, füzet, számonkérés, bár az élet azért sajnos nem így működik. A legrosszabb, hogy a gyerek fejlődéséről lövésem sincs, mert semmiféle visszajelzést nem kapok. Legfeljebb annyit, ha a gyerek véletlenül rosszalkodik vagy ilyesmi. Most pl. a fő problémánk, hogy nem akarjuk úszni engedni a gyereket, de ők mindenképpen vinni akarják. Az egyik ok, hogy a gyereknek iszonyú sok haja van és elég hosszú is. Ezt a hajat nem szárítják meg, de még az úszósapka feltételében sem segítenek, így minden alkalommal csurom vizes fejjel hagyja el az uszodát. Kiadtam parancsba, hogy sapka és kapucni nélkül ki ne jöjjön az uszodából. A legfőbb okom az úszás ellen mégis az, hogy a klóros víztől olyan csúnya lesz a bőre, hogy alig tudom kikezelni. Ráadásul nem marad le semmiről, mert tud úszni. Az orvos hosszas vizsgálatokra küldte, ami itt hónapokig eltarthat és addig nem ad neki felmentést, így a tanári fenyegetőzés hatására folytatjuk az úszást...

Visszatérve a tanulásra, szerintem iszonyúan alacsony a színvonal. Nem mondom, hogy a magyar oktatásban minden jó, sőt. Ott meg annyi mindent kell megtanulni..., sokszor értelmetlennek látom azt is. A gyerekeknek nálunk nincs önbizalma, mert sokszor az sem elég, ha mindent tudsz, mert annál is van feljebb. Itt, ha tudsz valamit akkor annak örülnek..., ez persze jó, mert a gyereknek nem veszik el a kedvét, de a középút mégis jobb lenne mindenhol, szerintem. Szóval az angol színvonal alacsony, a gyerekekkel folyamatosan tanulni kell, ha nem akarod, hogy végleg lemaradjon. Az a furcsa, hogy pl., ha felvételizel egy gimnáziumba (államiba), akkor kb. köszönő viszonyban sincs a felvételi anyaga az iskolában tanultakéval. Szóval egy átlag gyereknek akikkel a szülők nem foglalkoznak külön vagy nem zseni, esélye sincs. Az a baj, hogy sok értelmes gyerek kallódik így el. Persze én tanulok a lányommal. Egyrészt az angol suliba is, másrészt a magyar tananyaggal is haladunk, mert otthon magántanuló.

Itt szülői értekezlet sem sok van. Én pl. még egyszer sem találkoztam a lányom tanárával, aki matekból és angolból tanítja. Különböző csoportokba vannak osztva és őt most ugyanaz a tanár tanítja angolból és matekból is. Léna osztályfőnöke más csoportokat tanít, a lányomat nem. Így a gyerek tanárával az elmúlt 7 hónapban nem találkoztam. Azt sem tudom, hogy néz ki. Szóval a hosszú bevezető után elárulom, hogy március végén lesz egy fogadó óra, ahol majd tudunk beszélni. Erre kitalálja a suli, hogy egy másik tanárral találkozzunk inkább, mert a mienk nem nagyon ér rá!!! Totál kiakadtam. Minek találkozzak egy olyan tanárral aki pár hónappal ezelőtt tanította angolból, mindössze 6 hétig. Azzal a tanárral, aki pedig 5 hónapja tanítja matekból és 4 hete angolból nem tudunk találkozni! Felháborít, így mondtam az irodában, hogy adjanak egy időpontot amikor jó a tanárnak és mi megoldjuk, de beszélni szeretnénk vele mindenképpen. Hiszen még osztályzatot sem kapnak. Így max. találgatni tudunk a gyerek tudását illetően...Persze együtt tanulunk, de a tankönyveket vagy feladatlapokat is úgy kell lehalásznunk az internetről.

Próbáltam röviden és érthetően leírni ami kissé nyugtalanít, de persze lassan 1,5 éve torlódnak bennem a dolgok és kissé hanyagoltam az írást, így bennem ragadt egy-két dolog. Ezért írok kissé összevissza...

Remélem, hogy azért tudok majd beszélni a tanárral, hiszen még majdnem 4,5 hónap hátravan a suliból, ami itt július végéig tart.