Orvosok...

Elegem van belőlük, tisztelet a kivételnek.

Ma elmentem egy drága, jó háziorvoshoz, mert újat keresek kb. 10 éve :))) Az eddigi orvosom sem nagy szám, de már tudom kezelni, bár ő is tudna engem... Nincs nagy bajom, legalábbis eddig. A mostani orvosommal az a legnagyobb baj, hogy Debrecenben van, így nehezen tudok eljutni hozzá, és lassan 13 éve élek a fővárosban vagy annak közelében. Eddig mindig hozzá mentem és nem is volt gond, hiszen ritkán voltam beteg. Ráadásul bármikor kivehettem a gyereket az oviból, azzal sem volt gond. Az iskola már más helyzet. Azért sem mentem máshova, mert Db-ben sok orvost ismerek, a családomban is van orvos, így könnyebben jutottam egyről a kettőre.

Mostanra egyre nehézkesebbé vált a dolog. A helyi orvosokkal végeztem. Egyik "jobb", mint a másik. Az egyik dokihoz pár éve mentem el, már akkor is 70 körül volt, most kb. 78 lehet, de a korával a tudása nem nőtt arányosan. Elmentem hozzá ügyeletben 41 fokos lázam volt, semmitől nem ment le, mint utólag kiderült súlyos tüdőgyulladásom volt. Erre pöpecül megállapította, hogy allergiás vagyok valamire (februárt írtunk) és adott nekem kalcium injekciót, ettől persze "rohamos" javulásnak indultam. Másik két helyi dokit is felmértem és mindegyik úgy beszélt velem, mint a kutyájával és eszükbe sem jutott kezelni rendesen. Biztos én vagyok nagyon igényes, de én elvárom egy orvostól, hogy értsen a munkájához. Tudom sokat várok....

Azt várom, hogy elmegyek különböző panaszokkal akkor ne nekem kelljen megmondani, hogy milyen vizsgálatokat kellene elvégeznie. Persze én nem vagyok orvos, így a vizsgálatokra vonatkozó tudásom sem teljes körű. 

Van mostanában pár problémám, ezért a férjem rábeszélésére elmentem az ő házi orvosához, akit végső esetben választott, egy XVII. kerületi hölgy. Az én párom szerencsére egyetlen nagy betegséget kivéve, nem igazán jár orvoshoz, nagyjából mindig egészséges. Ezt figyelembe véve nem túl nagy tapasztalattal ajánlotta az orvost. El is mentem hozzá, hiszen beteg lettem. Komolyan mondom majd beszakad a hátam, de kizárólag a torkomba nézett bele. Meg sem hallgatta a hátam, semmi. Ezen kívül mondtam neki, hogy folyamatosan fáj bal oldalon a hasam. Én már csináltattam uh-ot, vérképet, nőgyógyászati vizsgálatot, de semmit sem találtak. Kizárólag a vállát vonogatta. Aztán megkérdeztem (nagynéném orvos vele konzultáltam előtte), hogy nem lehetne-e végbéltükrözést (rosszul hangzik) csinálni, erre azt mondta jó meg lehet próbálni. Adott egy beutalót a gasztroenterológushoz. Aztán még meséltem a fejfájásaimról, ami  pár hónapja kínoz. A jobb oldala fáj a fejemnek, de piszkosul, olyan mint egy iszonyú migrén. Erre közölte ránézésre, hogy kizárólag lelki okokra és neurológiai okokra vezethető vissza, biztos stresszes vagyok. Oltári diagnózis. Szintén nagynénémtől kapott instrukciók alapján, megkérdeztem nem lehet-e, hogy ennek az epekövem az oka, mert általában akkor fájdul meg, ha este valami megterhelőt eszek vagy bort iszok. Ezt már megfigyeltem. Erre mit mond a drága doktornő, kizárt, hogy ettől legyen, ennyi volt a diagnózis, a vizsgálat és a további kivizsgálás is. 

Ez a nőci is belopta magát a szívembe, teljesen kiakadtam rajta. Hát nincs egy normális orvos???? Már voltam vagy 10-nél egyik tutibb, mint a másik. Pedig ők még a pénzükre sem panaszkodhatnak, nem értem ennyire le vagyunk ejtve???? Így vizsgáltasd ki magad bakker, már ha tudod, hiszen sehova sem küld el. A szemem alatti dolgokra közölte, hogy előjele lehet a metabolikus x szindrómának, ami még biztos nincs, de egyszer majd lehet. Nincs rá gyógymód semmi, megelőzni sem lehet....Tuti orvos!!!!!

Nem ismer valaki olyan orvost, aki nem csak rád néz és, ha valami bajod van, akkor van ötlete is, hogy miként jöjjön rá, hogy mi bajod van, elküld akár magától vizsgálatokra és nem csak a saját röntgen szemével diagnosztizál :(((