Főzök-főzök, stresszelek...

A paleo egyik átka, hogy szinte állandóan főzni kell, különben nincs mit enni. Próbálok persze egyszerre többet főzni, hogy "csak" két naponta kelljen forgatnom a fakanalat. Amikor elkezdem már nincs baj, de addig....

Sajnos eléggé kívánom az édességet, így azt is gyártok, pont most sül a sütőben egy a Mallorcai mandulás süti analógiájára készült Mallorcai diós süti. Isteni illatok terjengenek a levegőben. Alig várom, hogy kész legyen. Remélem fincsi lesz. Ezen kívül sütök még kenyeret is. Szezámmagos, lenmagos kenyérke. Csináltam  már tegnapelőtt is és fel akartam rakni a receptet és a képeket, de elmaradt. Ez egy tuti kenyérke, paleos, de szerintem megcsinálhatja más is, aki szereti a magokat.

Szezámmagos - lenmagos kenyérke

Szerintem csuda jól néz ki :)

4 tojás 

6-7 ek őrölt szezámmag

6-7 ek őrölt lenmag

1 csipet szódabikarbóna

só, kicsi köménymag (ízlés szerint)

petrezselyemzöld (elhagyható)

A tojásokat ketté választom, a fehérjét kemény habbá verem, hozzáteszem a sárgáját és a többi hozzávalóval összekeverem és végül egy szilikonos őzgerincformában 160-170 fokon megsütöm. Egy viszonylag semleges ízű kenyérkét kapunk, kicsit magíze van, de pl. a padlizsánkrémmel isteni volt. Nem egy sűrű kenyér, inkább levegős, könnyű, puha. Egy szóval tökéletes. Még egy kép a belsejéről.:)))

Visszatérve az édességre, sajnos nagyon kívánom, mert stresszes napok vannak mögöttünk. Nem tudom meddig tart ez az időszak, csak remélni tudom, hogy hamar vége lesz. Arról már írtam, hogy nehezen találok a mostani időszakban állást, szinte reménytelennek érzem. Azért eddig legalább megvolt az a tudat, hogy a párom fizetéséből, ha nem is nagy lábon, de meg tudunk élni mind a hárman. Sajnos ennek az időszaknak vége.

Tudtuk, hogy hamarosan eljön ez a pillanat, mert a párom jelenlegi munkája (épületgépész mérnök-közgazdász) szorosan kapcsolódik az innovációs járulékhoz, amelynek az eddigi formájában történő felhasználása sajnos nem létezik ezután. Ez közrejátszott abban, hogy megszűnt a cég ahol dolgozott és sajnos a munkája is megszűnt ezzel együtt. Mivel ezt már tudjuk egy ideje, kb. 4 hónapja állást keres. Piacképes diplomája van, felsőfokú angol nyelvtudása és sajnos ez sem volt elég ahhoz, hogy ennyi idő alatt munkát találjon. Pedig 3 éve amikor ide ment dolgozni, szinte válogathatott a munkák között. Ez mostanra sajnos már erősen a múlté. 4 hónap alatt összesen 4 cégnél volt interjún, ahol olyan is előfordult, hogy már 5 fordulón túlesett, amikor közölték, hogy bizonytalan ideig nem várható felvétel. Pedig folyamatosan biztatták, dicsérték. Mindennek ellenére nem lett semmi az egészből. Most is megy egy 3. fordulós interjúra az egyik gázszolgáltatóhoz, meglátjuk mi lesz belőle. A főnöke azonban már a felmondási időt sem tudja kifizetni, így nincs mese április 1-től nincs állása. Így mind a ketten állás nélkül vagyunk, ami nem feltétlenül a stresszmentes életet garantálja. Szerencsére van egy kis tartalékunk, de az nem fog sokáig kitartani. Mi nem szerettük volna a külföldre költözők számát gyarapítani, de úgy tűnik nem nagyon lesz más választásunk. Angliába is pályázgat és sokkal több visszajelzést kapott onnan az elmúlt 2 hétben, mint itthon a 4 hónap alatt. Nem akarok politizálni, de sajnos a mostani helyzet nem kedvez nekünk. Azt kell mondjam, hogy egyre kevesebb embernek kedveznek a mai magyar állapotok, legalábbis a környezetemben szinte mindenki sokkal rosszabb helyzetben van, mint akár egy éve. Persze van akinek jól megy, de nem ez az általános. 

Mindegy, összegezve, amennyiben a párom nem kap 2 héten belül állást itthon, akkor irány a ködös Albion. Addig kell lépnünk, amíg van miből. Hát ezek miatt stresszelünk/ stresszelek. A párom olyan szinten pozitív, hogy oktatni kellene :)), ez nekem is sokat segít... Ez azonban azzal fog járni, hogy a párom elindul barátokhoz, mi pedig itthon maradunk, amíg ő nem tudja megalapozni az életünket. Ő aki pár éve azért nem vállalt el egy svéd munkát, mert nem akart állandóan távol lenni a családjától, most el kell menjen. Eléggé elszomorít. Én itthon maradok a lányommal, aztán majd lesz valahogy...

Míg itt kisebb regényt rittyentettem elkészült a diós süti, aminek a fele már el is fogyott. Tény, hogy nem lett túl sok, de azért ez a tempó sem semmi. A páromnak a fél fogára sem elég. Mondtam neki, hogy hagyjon már nekünk is, mert holnap nem akarok újat sütni. Egyébként is ő már nem mindig paleozik. Én pedig igen...