Türelmetlen vagyok

nem kicsit...,

Lassabban megy ez a fajta fogyás, mint egy normál kal. számolós. Nem vagyok elkeseredve, mert láttam magam körül, hogy általában 2 hónap kellett ezzel az életmóddal ahhoz, hogy a fogyás beinduljon, hiszen át kell állnia a szervezetnek és ráadásul a kalóriák nem is változnak jelentősen, csak minőségileg alakul át az étkezés.

DE! türelmetlen vagyok :((, mindig is az voltam. Nagyon hamar szeretnék eredményt elérni, nem jó várni rá hónapokat. Láttam a páromnál aki tavaly március vége körül kezdte el és április végéig még "csak" 3 kg-tól szabadult meg. Aztán május végére beindult, de annyira, hogy július végére, a barátnőm esküvőjén, már mindenki azt kérdezgette, hogy beteg vagy mi a baja, hogy így lefogyott. Tudom, hogy csak ki kellene tartani és lemenne, de én mindig türelmetlen vagyok. A párom július végére 120 kg-ról 95 kg-ra ment le. Hozzáteszem, hogy 192 cm magas.Szóval be kell vennem a türelem kapszulákat és nem kesergést el kell felejtenem.

Lehet, hogy tényleg kellene számolnom a kalóriákat, de most annak örülök, hogy az életmódot sikerül betartanom, az is éppen elég meló. Mit ehetek, mit főzzek már megint, jaj már megint csak gyümölcs és egy kis zöldség van itthon, mit egyek ilyenkor. Na, nekem nehéz, de nem adom fel, mert a pozitív hatásait is érzem, egyre inkább.

Először is amit észre vettem, az az, hogy nem fáj a fejem. Szinte minden másnap, harmadnap olyan fejfájásra ébredtem, ami csak a fejem jobb oldalára összpontosult és szinte migrén erősségű volt. Ezzel kellett együtt élnem már kb. 6-8 hónapja, és elmúlt az egész fejfájás nyomtalanul. Erre szombaton jöttem rá, mikor enyhe fejfájásra ébredtem, gondolom a front miatt, viszont ezt a fájdalmat simán elviseltem, gyógyszer sem kellett és szépen lassan elmúlt. Ez az első ami feltűnt, a másik a körmöm, eddig állandóan szétvált, letört, nagyon vacak körmeim voltak, remélem végleg múlt időben beszélhetek róla.  Ezen kívül a toalett látogatási szokásaim is sokat javultak, ezt most nem részletezem :) Remélhetőleg a bensőmben is végbementek pozitív változások, de azt még nem vizsgáltattam meg, várok vele még egy kicsit, hiszen még csak 1 hónapja csinálom. Az sem biztos, hogy minden méreg kiürült már a szervezetemből.

Mindent összevetve megpróbálok erőt venni magamon és kitartani. Nagy szerencsém van, hogy a családom is részt vesz ebben az életmódban, így nem kell két felé főznöm. Természetesen a kislányomnak csinálok tészta köretet pl. a zúzapörkölthöz, mi pedig savanyúsággal esszük vagy zablisztes galuskával, illetve a hagymaleveshez csináltam neki sajtos pirítóst, mi meg csak sajttal esszük. Így már nem olyan szörnyű a főzés sem. A magok darálását, diópucolást utálom, de az utóbbiban segít az uram. Szóval azt kell mondjam, azon kívül, hogy a fantáziámat jobban elő kell vennem, mire kitalálom mi legyen a betevő falatunk, más problémám nincs. A legnehezebb az, amikor a pékségbe megyek a gyereknek kiflit, vagy teszem azt kakaós csigát venni, mint pl. tegnap. Ekkor kell nagyon erősnek lennem. Eddig sikerült, remélem ezután is fog.

Sikerült gyönyörű padlizsánt vennem, viszonylag olcsón és megcsinálom holnap a muszakát, ma már nem főzök csak tésztát a zúzapörkölthöz és persze diókenyeret. Egy hét alatt nem eszünk meg ketten egy diós kenyeret, ami egyébként max. 50-60 dkg-os, ez is van úgy, hogy ránk romlik a vége, mint ahogy most is történt. Ez a kenyér nem szárad meg, csak elkezd fura szagú lenni....

MA még függönyt rakok fel a nappali ablakára, csak sajnos az alját még fel kell hajtanom, amihez nem sok kedvem van, de halogatom már egy ideje és már nem lehet tovább. Gyönyörű lesz a végén persze, csak az ilyen nylon függönyt nehéz varrni, mert könnyen elcsúszik.