Mármint egészségileg. A gyomromat viszont nagyon kikészíti ez a sok gyógyszer, amit az elmúlt időszakban szedtem. Sajnos még mindig arcüreggyuszim van, de érzem, hogy ha lassan is, de gyógyul. Nem emlékszem mikor ütött ki ennyire valami. Sajnos nem csak én, hanem a párom is nehezen gyógyul. Valami nagyon makacs, lerázhatatlannak tűnő "ajándékot" hozott haza nekünk a kicsikém.:)
Mindez rányomja a bélyegét a kajálásomra is. Próbálok sok gyümölcsöt és zöldséget enni, de sajnos olyan hányingerem van az antibiotikumtól, hogy csak úgy tudom bevenni, ha kenyeret és tejet eszek, iszok utána. Ki kell párnázni a gyomromat. Eszek probiotikumot is, mert tönkreteszi a bensőmet a gyógyszer. Remélem már nem tart sokáig...
Na elég volt a panaszból :)
Nagyon jó hétvégét töltöttünk Db-ben a szülőknél. A betegeskedésünk ellenére nagyon jól éreztük magunkat. Szombaton még nem szedtem az antibogyót és elmentünk borozni, ami nem volt túl diétás, főleg, hogy isteni tokaji sárgamuskotályt ittam az egyik kedvenc éttermünkben. Éhesek nem voltunk, így "csak" ittunk. Borozni szinte csak itt szoktunk, mert Bp-en még nem találtunk normális borozót megfizethető áron. Nekem hamar megárt a pia, ennek jegyében ittam 5 dl bort és tényleg éreztem egy kicsit, vigyorogtam egész este.:) Persze a párom egész este heccelt, hogy milyen jó kedvem lett. Általában nem árt meg ennyi, de szerintem most le vagyok egy kicsit gyengülve. Utána kitaláltuk, hogy még császkálunk és elmentünk este 10-kor egy olyan étkezdébe, ahova megboldogult egyetemista korunkban jártunk. Mindig ide ültünk be enni egy hamburgert vagy bolognai spagettit. Imádtuk ezt a lepukkant helyet. Isteni volt a hambi, nagy buci zsemlével, sok-sok zöldséggel és kis asztalokkal, ahol jókat lehetett üldögélni, mindezt potom áron. Ez a hely még ma is megvan és bementünk nosztalgiázni egy kicsit. Sajna ettem a jó kis sajtburgerükből és nagyon-nagyon jól esett, bár a súlyom valószínüleg nem örült neki annyira. Nem baj, annyira jól éreztük magunkat, rengeteget nevettünk, szóval igazán jól sikerült este volt.
Az egyetlen baja az volt a hétvégének, hogy gyorsan véget ért és már jöttünk is vissza, pedig jó lett volna még maradni. Találkoztam még egy régi gimis barátnőmmel és plusz ajándékként megvizsgált (fül-orr-gégész dokinéni) és ellátott tanácsokkal, recepttel a kúrálást illetően. Azt betartom és lassan tényleg a gyógyulás útjára léptem.
Sajnos, mint fent is látszik adtam a hétvégén az életmódváltásnak, de vasárnap reggel sem mutatott többet a mérleg, amin csodálkoztam, de azért örültem neki. Sőt a nagyikám mérlege 87 kg-ot mutatott, ami jólesett a lelkemnek. Tudom, hogy nem azon mérem magam általában, de azért jó volt egy kis megerősítés. Úgy tűnik, hogy amíg a gyógyszert szedem, addig csak megpróbálok odafigyelni, de aztán újból nekivágok és folytatom.
Eléggé csapongok, így mára befejezem..:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése