Hát vége ennek a hónapnak is. Csak kapkodom a fejem, annyira szaladnak a napok. Sajnos ez a hónap betegeskedéssel telt, és még mindig nem vagyok tökéletes. Gondolkoztam mi okozhatta, hogy ennyire kiterített ez a nyavalya, de nem igazán értem, hogy miért ilyen vacak az immunrendszerem. Tegnap is már azt hittem, hogy túl vagyok az arcüreggyuszin, de amikor elmentünk sétálni majd kiszakadt a bal arcom annyira fájt. Ebből arra következtetek, hogy még mindig nem tökéletes..., de több pirulát nem vagyok hajlandó beszedni.
Most egy homeopátiás bogyót nyomok, echinaceat és C- vitamint, remélem ez előbb-utóbb kihozza belőlem az ördögöt (ami úgy tűnik belém bújt :))
Szerencsére a gyerkőc már jól van :) Az a legrosszabb, ha ő beteg. Saját magamat még kúrálgatom, de amikor ő van vacakul, akkor annyira tehetetlennek érzem magam. Persze mindent megteszek érte, de sokkal nehezebb ez lelkileg, mert ő még olyan kicsi, pedig már 7 éves :)
A megsütött keksz akkora siker lett, hogy a gyerek és az uram még szombat este befalták és másnap az uram nekiállt újabb adagot sütni. Nagyon jó lett az is. Persze én instruáltam, de végül ő sütötte ki. Kétszer akkora adagot sütött, de úgy tűnik ez sem elég túl sokáig, mert már alig van belőle pár szem.
Az biztos, hogy piszkosul laktat és az emésztésemnek is jót tesz. :)))
A kajálásomról való regét kihagyom, mert nem igazán voltam a héten a helyzet magaslatán. Az egyetlen pozitívum ezzel kapcsolatban, hogy tartom a 88 kg-ot, 20-30 dkg kilengésekkel. Persze nem ez a célom, hanem a fogyás, de ez a betegeskedés kicsit lelohasztott, főleg a gyomromat, ami nagyon kikészült...
Most olvasom, hogy jó pár fogyis csaj kacsingat a futás felé. Engem is elgondolkoztat, bár még csak elméleti szinten, mert ilyen túlsúllyal ez nem túl ideális. A gyaloglás azonban igen. Amint jobb idő lesz gyalog fogunk járni az oviba, nem autókával. Ez úgy lesz, hogy odafele busszal megyünk, mert a gyereknek hosszú lenne az a 3 km, de vissza már nincs busz (3 megy reggel a város felé, slussz-passz :))), így én már gyalog jövök haza, persze amíg itthon vagyok. Aztán majd meglátjuk... Ezzel azonban megvárjuk a plusz fokokat, főleg amíg az arcom nem jön rendbe :(
A futóknak kitartást és sok-sok erőt kívánok. Én mindig utáltam futni, de talán egyszer én is belevágok, persze, ha vékonykább leszek :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése