Elkezdődött egy újabb hét. Nem mondhatnám, hogy sikeresen zártam, hiszen a beütemezett vizsgámat elhalasztottam. Mostanra eldöntöttem, hogy ennek így kellett lennie. Általában nem halasztgatom a vizsgákat, de most eléggé berezeltem és bele is lovaltam magam. Teljesen biztos voltam benne, hogy így nem szabad vizsgázni mennem, hiszen a gondolatnak teremtő ereje van. Én meg tettem róla, hogy ez legyen. Annyit paráztam amit az elmúlt években soha. Most már mindegy. A vizsgabizottsági nő rendes volt. Azt mondta, hogy sokan halasztanak, így talán tud nekem 2 héten belül időpontot adni, így tanulok tovább. A hétvégét viszont kihagytam. Kicsit töltődtem.
Nagyon jó kis hétvégénk volt. Eljöttek anyukámék vonattal Db-ből hozzánk, megköszönteni a kisunokájukat, az egyetlent. Megsétáltattak egy tortát, hoztak mesés könyvet a kiscsajnak, Andersen összest és egy Mi micsoda könyvet. A leánykám tiszta könyvmániás lesz lassan. Pont, mint a szülei :) Mondjuk nem tehet mást, hiszen állandóan olvasunk neki. Már vagy 10 regényt olvastunk fel neki, a meséktől, ismeretterjesztő könyvektől eltekintve. Szóval örülök neki, hogy szereti a könyveket, bár sajnos manapság már lassan luxusnak számít a könyvvásárlás. Így sokszor vásárolunk neki antikváriumból és azoknak ugyanúgy örül.
Nagyon eltértem a témától :) Megjöttek a szüleim és úgy volt megbeszélve, hogy este elmegyünk a barátainkkal bowlingozni, de A.-nak (ő a férjem) becsípődött a dereka. Így megbeszéltük, hogy inkább gyerekestől átjönnek hozzánk, így legalább megismerkednek a szüleimmel. Végül nagyon jól sült el a dolog :) Este 10 körül mentek haza, itt laknak 2 utcányira. A gyerkőcök is jól eljátszottak, nagyon örültem neki, mert 3 gyerek mindig bír veszekedni valamin, de most tündérek voltak. Csináltam palacsintát gyors menetben, nem jutott más eszembe, sajnos én is ettem belőle kettőt..., de a barátnőm kisfia, - 4 éves -, nem semmi, állandóan enne, olyan átéléssel eszik, hogy öröm nézni. Még alig sült meg a palacsinta, de ő már ott topogott és várta az első adagot. Aztán hipp-hopp megevett 3 jó nagy palacsintát. Nem semmi a srác, a lányok összesen ettek 1-1 palacsintát. Egy szó, mint száz, jó kis este volt.
Vasárnap köszöntötték fel a szüleim Lénát és ettünk a tortából is, sajnos én is. Mentségemre legyen mondva, "csak" két falatot ettem és nem is volt finom... Délig játszottunk és videóztunk, az én kicsi lányomról néztünk régi videókat, amiket ők még nem láttak. Aztán du. 2 óra körül feltettük őket az IC-re és hazavonatoztak.
Jó kis hétvége volt, bár kajailag nem álltam a helyzet magaslatán, de mától újra bekeményítek, bár éppen mindent kívánok, mert megjött...Ilyenkor meg tudnám enni a vakolatot is, de kitartok, mert már nagyon furdal a lelkiismeret a hétvége miatt.
Olvasgatom a fogyis társak oldalait és nagyon sokat segítenek. Bevallom, hogy talán még jobban elhagytam volna magam a hétvégén, ha nem merítettem volna erőt belőlük. Nagyon ügyesek egytől-egyig. Őket látva látom, hogy van remény, ha kitartóan csinálom és nem adom fel, akkor sem, ha vacak napom van, ha minden közbejön, mert kárpótol érte az eredmény.
Olyan régóta vagyok kövér, hogy már sokszor arra sem emlékszem, hogy milyen voltam vékonyan. Tegnap belenéztünk az esküvői videónkba és már ott sem voltam vékony, olyan 74-75 kg, de az kb. 20 kg-al kevesebb, mint a mostani súlyom. Látom, hogy azt az állapotot mindenképpen el szeretném újra érni, de látva azokat még vékonyabb szeretnék lenni. Na de ne legyünk telhetetlenek :)
Most megyek, mert még pakolásznom kell és megint tanulnom. Elterveztem, hogy most nem fogom ennyire belelovalni magam a tanulásba, mert nem vezet jóra. Sajnos nem biztos, hogy sikerül, de rajta leszek !!!!
Jövő héten farsang az oviban. A lányom hastáncosnő akar lenni!!! Jaj, honnan szerzek neki cuccot :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése